A Fidesz lendülete bár megtorpant, az ellenzék összefogni kívánó, nem kívánó és másképp kívánó szereplői még együttesen is távol vannak a kormánypárt támogatottságától. Májusi közvélemény-analízis.

A Focus és a Publicus Slovensko a napokban nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatása a szlovákiai magyarok a határ mindkét oldalán zajló politikai folyamatokkal kapcsolatos attitűdjeit mérte. A kutatás egyik megtervezőjeként RAVASZ ÁBEL mutatja be és elemzi a legfontosabb adatokat. A Parameteren megjelent cikk szerkesztett változata.

Miközben Európa mind több országában elismerik és védelmezik a gondnokság alá helyezett állampolgárok választójogát, addig hazánk új Alaptörvénye alkotmányos alapot teremt szavazati joguk elvonásához. Az önmagában is nemzetközi jogot sértő szabályozásra egy most a Parlament elé terjesztett javaslat még egy lapáttal rátehet: elfogadásával alapot teremthetnek ahhoz, hogy bármely állampolgár választójogát elvegyék akkor is, ha nem áll gondnokság alatt.

A május 18-án benyújtott – és a május 27-én már módosítóval is ellátott – kampányfinanszírozási törvényjavaslat kapcsán – túl azon, hogy az évtizedes korrupciós gyakorlat felszámolása felé alig érzékelhető lépést tesz csupán – felmerül a kérdés, hogy mennyiben könnyíti vagy nehezíti a két fő ellenzéki együttműködési stratégia közötti választást. Az állami támogatás minden komoly forgatókönyv szerint 700 millió körül alakulhat, koordinált indulás esetén azonban másfélszer annyi legális kampánypénzt költhet a két párt, mint közös listás indulás esetén.

Tegnapi bejegyzésünk után néhány perccel – attól természetesen teljesen függetlenül – az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága módosító javaslatot nyújtott be, amely – más kodifikációs hibák orvoslása és kisebb tartalmi kiigazítások mellett – feloldaná a vázolt értelmezési problémát. A végeredmény némileg meglepő: az a verzió tűnik befutónak, amely nagyobb összeget biztosítana a pártoknak.

Nem először fordul elő, hogy egy törvényjavaslat szövege nem egyértelmű. Most a múlt szombaton benyújtott kampányfinanszírozási törvényjavaslat egy kulcsfontosságú paragrafusa tűnik véleményesnek, s mivel nem kevés pénz kiutalása múlik rajta, szerencsés volna a pontosítása.

Május 18-án három kormánypárti képviselő kezdeményezte az alig két héttel korábban hatályba lépett választási eljárási törvény módosítását. Az indokolás kitér a május 6-án általunk (Eötvös Károly Intézet, Magyar Helsinki Bizottság, Political Capital Institute, Társaság a Szabadságjogokért, Transparency International Magyarország) összeállított kritikákra is.

Alulírott civil szervezetek, intézetek (az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Political Capital Institute, a Társaság a Szabadságjogokért, a Transparency International Magyarország) nem látjuk biztosítottnak az átlátható és ellenőrizhető választást. Annak érdekében, hogy a választás tisztasága biztosított legyen – és a választási eljárásba vetett bizalom is megerősödjön –, konkrét teendőket fogalmazunk meg. Ezek a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény módosítását teszik szükségessé. Javaslataink a névjegyzékek adatainak ellenőrizhetőségére, átláthatóságára vonatkozó garanciákat tartalmaznak. A választási visszaélések elvi lehetőségét korlátozó ajánlások teljesítése minden politikai szereplőnek egyformán érdeke.

„Maradtak bennünk kérdések a választási reformmal kapcsolatban. Fel fogjuk tenni őket.” Így hirdettük meg a Facebookon a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Karával közös „Célegyenesben a választási reform” című konferenciánkat. Lássuk, mire jutottunk.

A Political Capital Institute és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara közös konferenciát tart  „Célegyenesben a választási reform” címmel.