A meccs közben írja a szabályokat és pillanatnyi érdekei szerint alakítaná át az önkormányzati választási rendszert a Fidesz. Az EP-választás ismeretében finomhangolt koncepció beszűkíti az ellenzék mozgásterét, de több ponton alaptörvény-ellenes is lehet.

Rogán Antal és Kósa Lajos mai bejelentése szerint a főpolgármester mellett a 23 kerületi polgármester és 9 kompenzációs listán bejutott képviselő ülne a Fővárosi Közgyűlésben. Ezzel Budapesten megszűnne a pártlistákra való szavazási lehetőség, és vele együtt a fővárosiak közvetlen képviselete is.

Alaptörvény-ellenes változtatások

Ezzel az öszvérmegoldással alighanem alaptörvény-ellenes helyzet áll elő. A Fővárosi Közgyűlés ugyanis önálló népképviseleti szerv, amelynek tagjai a választópolgárok szavazatai alapján kell, hogy elnyerjék mandátumukat. A ma bejelentett új rendszer azonban legfeljebb közvetett választást eredményez: a (kisebb részt vesztes, nagyobb részt győztes) polgármesterjelöltekre leadott szavazataink eredményeznék a fővárosi mandátumokat is.

Alaptörvény, 35. cikk, (1) bekezdés: „A helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják.”

Ennél is nyilvánvalóbb a kerületek lélekszáma közötti óriási különbségek alaptörvény-ellenessége: az I. kerületben például 20949-en szerepeltek vasárnap a névjegyzékben, míg a XIV.-ben 92806-an. Az Alkotmánybíróság számos határozatában kimondta már (például ebben és ebben, de ez a határozat is témába vág), hogy sérti a választójog egyenlőségét, ha a kétszeres mértéket meghaladó aránytalanság keletkezik a választókerületek lélekszámában.

Bár ebben az esetben nem választókerületekről van szó, tartalmilag a probléma ugyanaz: egy népképviseleti szerv tagjainak megválasztásánál érvényesülnie kell a választójog egyenlőségének.

Bizonyosan lesznek, akik azzal érvelnek majd, hogy a 23 megyei jogú város lakosai sem szavazhatnak pártlistákra, miért ne lehetne ugyanezt a rendszert a fővárosban is bevezetni? Azért nem, mert ahogy nevükben is szerepel, a megyei jogú városok minden jogkörrel rendelkeznek, amellyel a megyei közgyűlések. A fővárosi kerületekre ez azonban nem áll; (bár egyre kevesebb, de) bizonyos jogkörök még mindig a Fővárosnál vannak, márpedig ha ez így van, csak közvetlenül választott képviselők élhetnek velük.

Miért jó a Fidesznek?

Az országgyűlési választáson elegendő, ha az egyéni választókerületek egynegyedében van jelöltje egy pártnak, máris állíthat országos listát. Helyi szinten jellemzően lazábbak a feltételek, a fővárosban mégis nagyobb a szigor: most úgy áll, a 23 kerület több mint felében, 12 helyen kell polgármesterjelölt a kompenzációs listához. Ha a balközép oldalon csak két formáció küzdene egymással, leoszthatnák egymás között a 23 kerületet, mindössze egy helyen kellene mindkettejüknek jelöltet állítani.

Az EP-választás azonban világossá tette, hogy az összefogásra úgy-ahogy hajlandó formációk között már nincs egyetlen nagy szereplő, amelyhez a két kisebbnek kell igazodnia, hanem három többé-kevésbé egyenrangú fél kezdhetné meg a felkészülést. Mindannyiuk számára kiemelten fontos lett volna az önálló megmérettetés a fővárosban, erre azonban a listás szavazás megszüntetésével nem lesz lehetőségük. Az igazán nagy kellemetlenséget viszont az okozza, hogy a javaslat szerint csak nagyon nehézkesen lehet mindhármuknak önálló kompenzációs listája. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a Fidesz az EP-választás eredményéhez igazította – vélhetően már jó ideje a fiókban lapuló – koncepcióját. Mit tehetnek ebben a helyzetben a pártok?

1. forgatókönyv: Közös polgármesterjelölt mind a 23 kerületben

Ezzel épp az EP-választással megnyílt lehetőségük veszne el, történetesen a baloldal átformálása azáltal, hogy önálló politikai erőként igyekeznek felépíteni magukat. A Fidesz számára ideális felállás, ha az országgyűlési választáshoz hasonlóan egy táborba terelheti ezeket a pártokat, eltántorítva a választástól számos olyan szavazót, aki számára a pártok és jelöltjeik bármelyike elrettentő erővel bír.

2. forgatókönyv: Elmarad a megállapodás, mindenki járja a maga útját

Ezzel a Fidesz szinte biztosan elviheti akár az összes kerületet, és ezzel a Fővárosi Közgyűlésbe is szinte kizárólag fideszesek kerülnek. Az idáig elvezető, az ellenzéki pártok közötti veszekedésekkel terhelt út szintén kedvező a Fidesz számára.

3. forgatókönyv: A kerületek felosztása a pártok között

Ennek megvalósítása még három párt esetén sem lehetetlen, de nagy áldozattal jár. 7 kerületről le kell mondaniuk, ezekben mind a hárman polgármesterjelöltet állítanak. A fennmaradó 16 kerületben pedig 5-5-6 arányban jelölhetnek polgármestert. Így mind a három formációnak megvan a 12 polgármester-jelöltje, de 7 kerületben az elvi esélyét és elveszítik a győzelemnek. Ha sikerülne is ezt a megállapodást tető alá hozni, az elnyúló egyeztetések során a felek továbbra is egymással, és nem a Fidesszel lesznek elfoglalva; ez már az országgyűlési választás előtt is bejött.

Kép forrása: MTI