Ahogy az a fővárosi választási rendszer átalakításának bejelentése óta várható volt, 7 kerületről lemondott a baloldali ellenzék annak érdekében, hogy mindhárom formációnak lehessen kompenzációs listája, a maradék 16 kerületet pedig 6-5-5 arányban osztották szét egymás között. A végéhez közelítő, kínkeserves tárgyalási folyamat során többször olvashattunk arról, hogy a felek ezek közül 9 kerületet tartanak mindenképp nyerhetőnek, s hogy ezeket 4-4-1 arányban osztották el egymás között (az MSZP-nek és a DK-nak 4-4, az Együtt-PM-nek 1 jut). Nem világos, milyen metódus szerint jöttek ki ezek az értékek, a rendelkezésünkre álló választási adatok alapján mi inkább 7-et, 11-et, esetleg 13-at mondanánk. Közgyűlési többségük csak akkor lehet, ha ezt mind megnyerik.

Erősorrend az országgyűlési választási eredmény listás adatai alapján

Ha csak azokat a kerületeket vesszük az ellenzék számára nyerhetőnek, amelyekben már áprilisban több listás szavazatot szereztek a Fidesznél, akkor mindössze hét helyen (3-3-1 arányban) állna számukra a zászló (lásd az első táblázat első hét sorába rendezett kerületet). Ha az 1 százalékpontosnál kisebb hátrányt könnyen ledolgozhatónak tartják, máris 11 kerületnél járunk (4-4-3 arányban). A tárgyalások során ráadásul a szocialisták erősen ambicionálták a XVIII. kerületet, ami arra utal, hogy győzelmi esélyeket fűznek hozzá, holott ez a körzet csak a 12. helyen áll a listán.

Sorrend a baloldali ellenzék és a Fidesz-KDNP szavazataránya közötti különbség szerint

A 13. helyre került Ferencváros helyzete pedig azért speciális, mert az a Gegesy Ferenc tér vissza, aki a városrészt húsz éven át viszonylag sikeresen vezette, és aki valószínűsíthetően 2010-ben is nyerni tudott volna, ha az MSZP nem indít ellene jelöltet. A IX. kerülettel együtt tehát az ellenzék akár 13 győzelemben is reménykedhet (5-4-4 arányban), és mindegyik szereplőnek jut egy-egy a „csoda esetén nyerhető” kategóriából is (V., XI., XVII. kerület).

A képet persze árnyalhatja a Jobbik és az LMP szereplése is. Csepelen például kiugróan jól teljesített a Jobbik áprilisban, egyidejűleg gyengén az LMP. Mivel a polgármester-választás során a többségi logika érvényesül, az esetleges átszavazások itt inkább a Fidesz számára lehetnek kedvezőek. Ma még azonban lehetetlen felmérni az új választási rendszer azon hatását a választói magatartásra, hogy a polgármesterre leadott szavazatok a Fővárosi Közgyűlés összetételét is meghatározzák.

Erősorrend az európai parlamenti választási eredmény adatai alapján

Minden bizonnyal a májusi EP-választási eredményeket is szem előtt tartották a felek a tárgyalások során, de a kerületek bekategorizálása tekintetében ez nem szolgál új tanulsággal: némileg eltérő sorrendben ugyan, de ugyanaz a 7 kerület végez az élen, mint az országgyűlési választás esetében, amelyet ugyanaz a 4, majd ugyanaz a 2 követ.

Sorrend a baloldali ellenzék és a Fidesz-KDNP szavazataránya közötti különbség szerint

Az EP-eredmények tekintetben az érdemi eltérés csak a mozgósításban érhető tetten. Míg a Fidesz áprilisi szavazóinak 55,6%-át urnához tudta szólítani májusban is, addig a baloldali ellenzéki pártoknál ugyanez az arány csak 50%. Ennek eredménye, hogy míg áprilisban 7, májusban már csak 2 kerületben tudták megelőzni a Fideszt.

Mi kell az ellenzék közgyűlési többségéhez?

Kérdés, mire lehet elég, ha akár mind a 13 viszonylag esélyesnek számító kerületet meg tudja nyerni az ellenzék. A közgyűlési többséghez 17 mandátumra van szükség, tehát kompenzációs listáról 3 vagy 4 helyre (attól függően, hogy sikerül-e főpolgármester-jelöltjüknek legyőzni Tarlós Istvánt). Hogy milyen teljesítmény szükséges ehhez a 3-4 kompenzációs mandátumhoz, rengeteg tényezőn múlik. Először is azon, hogy az ellenzéki kerületi győzelmek nagyobb arányúak lesznek-e a vereségeknél. A 7 feladott kerületben vélhetően jóval nehezebben lesznek mobilizálhatók a választók, így ezekben kevesebb töredékszavazatot tudnak majd az ellenzéki pártok gyűjteni. A Jobbik és az LMP számára 1-1 kompenzációs mandátum megszerzése a minimum célkitűzés, ehhez azonban átlagosan mintegy 10 százalékot kell hozniuk polgármesterjelöltjeiknek. Az ő teljesítményük is meghatározó tehát a végelszámolásban. Az önálló kompenzációs listát állító MSZP, DK és Együtt-PM számára pluszkockázatot jelent a tény, hogy a mandátumkiosztási mechanizmus a nagyobb formációknak kedvez.

A fenti 13 kerület és a főpolgármesteri cím egyidejű elnyerése tehát a feltétele annak, hogy az ellenzék megszerezze a közgyűlési többséget – ami a kettős többség másik feltételét (a főváros lakosságának legalább felének lefedését) is teljesíti. Ha ezek közül csak egyet is elveszítenek, minimálisra csökken az esélyük.

A kérdés mostantól tehát nem az, hogy a korábbi választási adatok alapján mely kerületek nyerhetők az ellenzék számára, hanem hogy eredményesebbek tudnak-e lenni a kormánypártnál mozgósításban. Ebben nem segített az elkerülni kívánt, de mégiscsak megtörtént főpolgármester-jelölti casting.

(Címlapkép: First Klikk Tudás)