Home » Elemzések, Featured, Headline, Kommentárok

A budapesti kerületek erősorrendje

7 August 2014 Szerző: Címkék:, , Nincs komment

Ahogy az a fővárosi választási rendszer átalakításának bejelentése óta várható volt, 7 kerületről lemondott a baloldali ellenzék annak érdekében, hogy mindhárom formációnak lehessen kompenzációs listája, a maradék 16 kerületet pedig 6-5-5 arányban osztották szét egymás között. A végéhez közelítő, kínkeserves tárgyalási folyamat során többször olvashattunk arról, hogy a felek ezek közül 9 kerületet tartanak mindenképp nyerhetőnek, s hogy ezeket 4-4-1 arányban osztották el egymás között (az MSZP-nek és a DK-nak 4-4, az Együtt-PM-nek 1 jut). Nem világos, milyen metódus szerint jöttek ki ezek az értékek, a rendelkezésünkre álló választási adatok alapján mi inkább 7-et, 11-et, esetleg 13-at mondanánk. Közgyűlési többségük csak akkor lehet, ha ezt mind megnyerik.

Erősorrend az országgyűlési választási eredmény listás adatai alapján

Ha csak azokat a kerületeket vesszük az ellenzék számára nyerhetőnek, amelyekben már áprilisban több listás szavazatot szereztek a Fidesznél, akkor mindössze hét helyen (3-3-1 arányban) állna számukra a zászló (lásd az első táblázat első hét sorába rendezett kerületet). Ha az 1 százalékpontosnál kisebb hátrányt könnyen ledolgozhatónak tartják, máris 11 kerületnél járunk (4-4-3 arányban). A tárgyalások során ráadásul a szocialisták erősen ambicionálták a XVIII. kerületet, ami arra utal, hogy győzelmi esélyeket fűznek hozzá, holott ez a körzet csak a 12. helyen áll a listán.

Sorrend a baloldali ellenzék és a Fidesz-KDNP szavazataránya közötti különbség szerint

A 13. helyre került Ferencváros helyzete pedig azért speciális, mert az a Gegesy Ferenc tér vissza, aki a városrészt húsz éven át viszonylag sikeresen vezette, és aki valószínűsíthetően 2010-ben is nyerni tudott volna, ha az MSZP nem indít ellene jelöltet. A IX. kerülettel együtt tehát az ellenzék akár 13 győzelemben is reménykedhet (5-4-4 arányban), és mindegyik szereplőnek jut egy-egy a „csoda esetén nyerhető” kategóriából is (V., XI., XVII. kerület).

A képet persze árnyalhatja a Jobbik és az LMP szereplése is. Csepelen például kiugróan jól teljesített a Jobbik áprilisban, egyidejűleg gyengén az LMP. Mivel a polgármester-választás során a többségi logika érvényesül, az esetleges átszavazások itt inkább a Fidesz számára lehetnek kedvezőek. Ma még azonban lehetetlen felmérni az új választási rendszer azon hatását a választói magatartásra, hogy a polgármesterre leadott szavazatok a Fővárosi Közgyűlés összetételét is meghatározzák.

Erősorrend az európai parlamenti választási eredmény adatai alapján

Minden bizonnyal a májusi EP-választási eredményeket is szem előtt tartották a felek a tárgyalások során, de a kerületek bekategorizálása tekintetében ez nem szolgál új tanulsággal: némileg eltérő sorrendben ugyan, de ugyanaz a 7 kerület végez az élen, mint az országgyűlési választás esetében, amelyet ugyanaz a 4, majd ugyanaz a 2 követ.

Sorrend a baloldali ellenzék és a Fidesz-KDNP szavazataránya közötti különbség szerint

Az EP-eredmények tekintetben az érdemi eltérés csak a mozgósításban érhető tetten. Míg a Fidesz áprilisi szavazóinak 55,6%-át urnához tudta szólítani májusban is, addig a baloldali ellenzéki pártoknál ugyanez az arány csak 50%. Ennek eredménye, hogy míg áprilisban 7, májusban már csak 2 kerületben tudták megelőzni a Fideszt.

Mi kell az ellenzék közgyűlési többségéhez?

Kérdés, mire lehet elég, ha akár mind a 13 viszonylag esélyesnek számító kerületet meg tudja nyerni az ellenzék. A közgyűlési többséghez 17 mandátumra van szükség, tehát kompenzációs listáról 3 vagy 4 helyre (attól függően, hogy sikerül-e főpolgármester-jelöltjüknek legyőzni Tarlós Istvánt). Hogy milyen teljesítmény szükséges ehhez a 3-4 kompenzációs mandátumhoz, rengeteg tényezőn múlik. Először is azon, hogy az ellenzéki kerületi győzelmek nagyobb arányúak lesznek-e a vereségeknél. A 7 feladott kerületben vélhetően jóval nehezebben lesznek mobilizálhatók a választók, így ezekben kevesebb töredékszavazatot tudnak majd az ellenzéki pártok gyűjteni. A Jobbik és az LMP számára 1-1 kompenzációs mandátum megszerzése a minimum célkitűzés, ehhez azonban átlagosan mintegy 10 százalékot kell hozniuk polgármesterjelöltjeiknek. Az ő teljesítményük is meghatározó tehát a végelszámolásban. Az önálló kompenzációs listát állító MSZP, DK és Együtt-PM számára pluszkockázatot jelent a tény, hogy a mandátumkiosztási mechanizmus a nagyobb formációknak kedvez.

A fenti 13 kerület és a főpolgármesteri cím egyidejű elnyerése tehát a feltétele annak, hogy az ellenzék megszerezze a közgyűlési többséget – ami a kettős többség másik feltételét (a főváros lakosságának legalább felének lefedését) is teljesíti. Ha ezek közül csak egyet is elveszítenek, minimálisra csökken az esélyük.

A kérdés mostantól tehát nem az, hogy a korábbi választási adatok alapján mely kerületek nyerhetők az ellenzék számára, hanem hogy eredményesebbek tudnak-e lenni a kormánypártnál mozgósításban. Ebben nem segített az elkerülni kívánt, de mégiscsak megtörtént főpolgármester-jelölti casting.

(Címlapkép: First Klikk Tudás)

Leave a comment!

Add your comment below, or trackback from your own site. You can also subscribe to these comments via RSS.

Be nice. Keep it clean. Stay on topic. No spam.

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

This is a Gravatar-enabled weblog. To get your own globally-recognized-avatar, please register at Gravatar.

*