Home » Elemzések, Featured, Headline, Kommentárok, Közlemények

Elkapkodott kampányszabályozás

7 November 2012 Szerző: Címkék:, , , Egy komment

Az Országgyűlés honlapjára kedd este felkerült, a választási eljárási törvény legfrissebb módosító javaslatai sajátos kísérletet tesznek a kampány szabályozására. A magyar demokrácia alapos körültekintést, széleskörű, átgondolt egyeztetést igénylő kihívását a kormány sebtében összedobott módosító javaslatokkal kívánja orvosolni. Az újdonság nem is ez, hanem hogy két különböző csomag is a parlament elé került, mindkettő egy-egy képviselő előterjesztésében. A Puskás Imre, illetve a Vas Imre által jegyzett dokumentumok részben azonosak, részben pedig ellentmondanak egymásnak – mintha egy készülő egyetemi dolgozat két különböző, félkész fázisát látnánk. Aligha ezek közül kerül ki a végleges verzió.

Egyik javaslat sem szól a kampány- és a pártfinanszírozásról, így a kampányszámla esetleges bevezetéséről, a hónapokkal ezelőtt belengetett egyénijelölt-támogatásról továbbra sem tudunk részleteket.

A szöveg(ek)ben megjelenő információkat nem érdemes készpénznek venni, a kampányt szűkítő szándék azonban így is tetten érhető.

A javaslatok szerint az országos kereskedelmi tévékben és rádiókban megszűnik a politikai hirdetés lehetősége. A kormány tehát nemcsak a választójoghoz (előzetes regisztráció), hanem az információhoz való hozzáférést is szűkíteni igyekszik. Hogy a helyi és körzeti médiumokkal mi lesz a helyzet, még nem tudni, a két módosító ugyanis ellentmondásban van egymással:

„A helyi és körzeti médiaszolgáltatásban kizárólag az annak vételkörzetében induló jelöltet vagy jelölő szervezetet népszerűsítő politikai reklám tehető közzé. Helyi és körzeti médiaszolgáltatásban politikai reklám ellenszolgáltatás fejében is közzétehető.” – Puskás-féle verzió

„A körzeti és helyi médiaszolgáltatóknál valamint a kereskedelmi médiaszolgáltatóknál, azok internetes honlapján, képújságában és teletextjében politikai reklám közzététele a kampányidőszakban tilos.” – Vas-féle verzió

Utóbbi ennél továbbmegy, kizárná az online hirdetést is:

„Az internetes sajtótermékek és hírportálok útján politikai reklám közzététele a kampányidőszakban tilos.”

Puskás Imre ennél megengedőbb, az általa jegyzett szövegben nincs feketelistán az online média.

Valószínűleg a „baráti” áron történő hirdetéseket hivatott kiküszöbölni a következő – Vas-féle – passzus:

„Amennyiben nyomtatott sajtótermék politikai reklámot kíván közölni, a választás kitűzését követő 5 munkanapon belül az Állami Számvevőszékhez eljuttatja hirdetési szolgáltatásainak árjegyzékét, amelyet az nyilvántartásba vesz, és honlapján közzétesz. A sajtótermék ugyanezt az árjegyzékét a honlapján közzéteszi.”

Puskás verziójában kicsit más a megfogalmazás, az ötlet átgondoltságáról és egyeztetettségéről azonban ennél is többet mond el, hogy ő nem az ÁSZ-t, hanem a Nemzeti Választási Irodát vonná be ugyanebbe.

Örömteli, hogy papíron megszűnik a kampánycsend, de számos korlátozás várhatóan továbbra is érvényben marad az utolsó napon.

„A szavazás napján 0 órától a szavazás befejezéséig nem tehető közzé magyarországi választással kapcsolatos politikai reklám és a választópolgárok választói akaratának befolyásolására alkalmas egyéb információ.” – Puskás-féle verzió

„Internetes sajtótermék és lekérhet ő médiaszolgáltatás esetén az (1) bekezdésben meghatározott időpont előtt már közzétett, és azt követően is elérhető politikai reklám és más médiatartalom nem minősül jogsértőnek, feltéve, hogy a szolgáltatás kezdőlapjáról (nyitó oldaláról) közvetlenül nem érhető el.” – Puskás-féle verzió

„A szavazás napján választási gyűlés nem tartható” – Vas-féle verzió

Magyarán a hírportáloknak továbbra is tartaniuk kell magukat a főoldal-tisztítás álszent gyakorlatához, és ami ennél is nagyobb probléma, hogy nem számolhatnak be a választás napján történő, akár a választók aktivitására és pártpreferenciájára is hatással bíró eseményekről. (Ha például egy az őszödi beszédhez hasonló jelentőségű hírről szereznek tudomást, csak törvénysértés árán láthatják el tájékoztatási feladatukat.) Mindez sérti az információ-hozzáféréshez való alkotmányos jogot – épp ennek korrigálása miatt volna értelme a kampánycsend teljes körű eltörlésének, ahogy arra már hat évvel ezelőtt is felhívtuk a figyelmet.

„Nem minősül választási kampánynak (…) az állampolgárok, mint magánszemélyek közötti személyes kommunikáció, tartalmától és formájától függetlenül.” – Puskás-fél verzió (hasonlóan megjelenik a Vas-félében is)

Ez a gumiszabály szélesre tárja a kaput a kreatív jogértelmezés előtt: bármely személyes, az állampolgár által nem kívánt kampánycélú kontaktus védhető lesz azzal, hogy nem mint jelölt / aktivista / politikus, hanem mint magánszemély közelítettek a választópolgár felé.

„A kampányidőszak utolsó hat napján — beleértve a szavazás napján annak befejezéséig tartó időszakot is – a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredménye nem hozható nyilvánosságra.” – Vas-féle verzió (a másikban is azonos tartalommal, más megfogalmazással szerepel)

A kodifikációs munka összecsapottságára jellemző, hogy az indokolásban nem hat, hanem nyolc napról esik szó. Az igazi probléma azonban nem ez, hanem hogy tökéletesen értelmetlenül lépünk vissza a múltba, miközben a választási rendszert 2010 előtt ért kevés pozitív fejlemény egyike volt, hogy a nyolcnapos kutatási moratóriumot a kampánycsend idejére szűkítették. Nem mellesleg egy alkotmánybírósági határozat mondta ki a kutatási csend alkotmányellenességét, annak újraélesztése tehát aligha menne át az Ab szűrőjén.

Az indokolásban Vas Imre hivatkozik is erre a határozatra, de sokadik olvasásra sem érthető, hogyan jut arra a következtetésre, hogy szükség van a kutatási csend rehabilitálására:

„A Javaslat úgy rendelkezik, hogy választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét s kampányidőszak utolsó 6 napján nem lehet nyilvánosságra hozni. Az előterjesztő a szabályozás során figyelemmel volt az Alkotmánybíróság 6/2007. (II.27 .) AB határozatára. A hivatkozott határozatában az AB a 8 napos tilalmat alkotmányellenesnek találta, és javasolta, hogy „ a közvélemény-kutatási felmérések nyilvánosságra hozatali tilalmára – mint jogintézményre a kampánycsend szabályai” legyenek irányadóak. Tekintettel arra, hogy a Javaslat a kampánycsend intézményét megszüntetni kívánja, szükségessé vált a közvélemény-kutatási eredmény nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan új határidőt megállapítani.”

Csak mellékesen, Vas Imre a választójogi törvényhez is benyújtott egy módosítót: ha átmegy, mégsem lesz elég kétszáz ajánlás, ötszázat kell begyűjteni a jelölteknek, ami csak azért furcsa, mert a jelöltállítás jelentős megkönnyítésével úgy tűnt, a Fidesz az ellenzék elaprózását kívánja ösztönözni, a nehezítés mögött pedig a keménykedésen kívül nem látszik a politikai cél. Az indokolás különösen megmosolyogtató:

„Tekintettel arra, hogy ajánlást nemcsak a feliratkozott, hanem valamennyi választópolgár adhat, indokolt a jelöltállításhoz szükséges ajánlások számának megemelése.”

(Kép forrása: Szkeptikus blog)

One Comment »

  • Berkes Ákos said:

    Ez két szempontból még külön is érdekes lehet. Egyrészt a külön kezeli az online és az offline sajtót, amikről törvény mondja ki, hogy egyazon módon kell kezelni őket.

    “2010. évi CIV. törvény 1§ 6.5 Sajtótermék: a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a sajtótermék tekintetében. Gazdasági szolgáltatás az önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett szolgáltatás.”

    Másrészt pedig a regionális hírportálokon sem lehet hirdetni? De azokon miért nem?? Vagy a helyi lapok online kiadásában? És akkor mi lesz, ha ne adj Isten, azokat valaki megnézi a szomszéd faluból??? Ráadásul ezek elérhetősége ritkán esik egybe az új választókerületekkel, nem? Múltszázadi gondolkodás ismét…

Leave a comment!

Add your comment below, or trackback from your own site. You can also subscribe to these comments via RSS.

Be nice. Keep it clean. Stay on topic. No spam.

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

This is a Gravatar-enabled weblog. To get your own globally-recognized-avatar, please register at Gravatar.

*