A veszprémi időközi választás eredményének okai és következményei kapcsán, ahogy az várható volt, leegyszerűsítő értelmezések sokasága látott napvilágot. Az Élet És Irodalom 2015. február 27-ei számában megjelent cikkünket a külképviseleti szavazatokat is tartalmazó utolsó, időközben összeszámolt szavazókör adataival frissítve közüljük.

Míg a kormányoldalon igyekeznek tompítani a vereség élét, a másik térfélen már akadnak, akik az Orbán-rendszer rapid összeomlását várják, miközben a nyilvánosságban zajló értelmezési adok-kapokban a „kinek köszönhető a győzelem?” kérdésre fogalmazódnak meg kizárólagos válaszok. A legérdekesebb a Fidesz és némely baloldali párt egymásratalálása. Előbbi szerint csak annyi történt, hogy a kormánypártiak, mivel  nem érezték a tétet, otthon maradtak, az ellenzékieket pedig feltüzelték a kétharmad lebontásának lehetőségével, ezért nagyobb arányban járultak urnákhoz. A baloldali pártok holdudvarából pedig egyre erőteljesebben szűrődnek ki erre rímelő hangok, amelyek szerint kizárólag az ő mozgósító munkájuknak köszönhető Kész Zoltán győzelme. Megint másfelől azt hallani, hogy épp a veszprémi fejlemények bizonyítják, hogy a pártoknak leáldozott, csak függetlenként lehet a Fidesszel szemben eredményt elérni.

Érdemes egy kicsit a választási adatok mélyére nézni.

Bár a vasárnapi híradások alacsony részvételről szóltak, a körülbelül 44,87%-os aktivitási arány kifejezetten magasnak számít. Bár igaz, hogy tavaly áprilisban ugyanebben a kerületben a jogosultak 64,28%-a szavazott, nem érdemes egy általános választás részvételi adatát egy időköziével összevetni. A Fidesz 2010-es kétharmados győzelme óta azonban minden egyes időközi országgyűlési választáson kisebb arányban járultak az urnákhoz, mint múlt vasárnap. Tavaly novemberben Újpesten 33,89, három évvel korábban a II. kerületben 39,04 (a második fordulóban 34,25; akkor még olyan is volt) százalékos részvétel mellett választottak képviselőt. Püspökladány külön történet, ahol 2011-ben mindkét fordulóban az (50, illetve 25%-os) érvényességi küszöb alatt maradt a megjelentek aránya, ezért az időközit meg kellett ismételni. A határértéket eltörölték, a hajdú-bihari körzetben így végül 19,99%-os részvétel is elégnek bizonyult. Ebben az időszakban a veszprémi részvételi arányt egyedül a szarvasi időközi közelítette meg 2010-ben: a 18,73%-os első forduló után két héttel 44,13% voksolt.

A veszprémi 1-es választókerületben tavaly megjelent választók mintegy héttizede tehát múlt vasárnap is szavazott, de a kormánypárti tábor megközelítőleg sem volt ilyen aktív: az akkor a Fidesz-KDNP listájára érkező 20860 szavazatnak 53,27%-át, 11113-at sikerült begyűjteni.

Ezen a ponton kell tennem egy módszertani kitérőt. A februári szavazatokat a 2014-es választásnak nem az egyéni kerületi, hanem a listás voksaival vetettem össze. A tényleges pártpreferenciákra inkább ezekből lehet ugyanis következtetni, mivel hatékonyabban szűrhető ki a szavazatmegosztásból következő torzítás. Navracsics Tibor és Pál Béla esete is ezt igazolja, akik több szavazatot kaptak egyéniben, mint az őket támogató pártok listája, szemben a Jobbik és az LMP jelöltjeivel, akik kevesebbet.

Vasárnap a szélsőjobboldali párt valamivel jobban, a zöldek valamivel gyengébben mozgósítottak a Fidesznél: saját áprilisi szavazóinak a Jobbik 55,63, az LMP 47,88%-át tudta elvinni az urnákhoz. A három rivális párt jelöltjeinek mobilizációs arányához képest szembeszökő igazán Kész Zoltán 110,82%-os adata: az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP listája 12644 szavazatot szerzett áprilisban, a többek között általuk kívülről támogatott jelölt viszont most vasárnap 14012-t.

A kormánypárti értelmezés tehát, miszerint „a fideszesek inkább otthon maradtak, a baloldaliak inkább elmentek” még féligazságnak is kevés: Készre legalább 1368-an szavaztak, akik tavaly nem az ellenzéki lista mellé ikszeltek. Ez nyilvánvalóvá teszi a baloldali narratíva féloldalasságát is: a veszprémi jelölt – alacsonyabb részvétel mellett – nagy számban tudott olyan új embereket maga mellé állítani, akik a jelenlegi ellenzéki pártok számára elérhetetlenek.

Feltűnő továbbá, hogy Késznek nem kizárólag Veszprém városában, hanem a huszonnégyből tizenöt környező településen is sikerült új szavazókat szereznie, szám szerint 280-at, míg a többi kilenc községben 106-tal kapott kevesebbet, mint tavaly a baloldali lista. Veszprémben pedig legalább 1194 voks a többlet áprilishoz képest.

Némedi Lajos teljesítménye ehhez képest minden környező településen elmaradt az őt támogató pártok tavalyi listájára leadott voksok számától (összesen 4265-tel), de még így is ő nyert ebben a körben. Tizennégy helyen több szavazatot kapott Késznél, aki csak tíz községben kerekedett felül, a huszonnégy kistelepülési szavazatszámot összeadva pedig 3143-3011 a végeredmény Némedi javára. Veszprémben viszont lényegesen nagyobb, 11001-7970-es Kész előnye.

Az Excelben összegyűjtött adatok innen letölthetők.

A Fidesz közvélemény-kutatók által már hónapok óta mért visszaesése tehát élesben is megmutatkozott, az inkább jobboldali karakterű kerületben azonban egyáltalán nem volt törvényszerű az ellenzéki győzelem. Az adatokból jól látszik, hogy a féloldalas magyarázatoknál több tényező együttállása kellett az áttöréshez.

A jelölt elfogadta az ellenzéki pártok támogatását, független imázsa, erős helyi kötődése ugyanakkor központi elemét képezte kampányának. E nélkül aligha tudott volna több mint ezer új szavazót az urnákhoz szólítani. A pártok az utolsó egy-két naptól eltekintve nem jelentek meg hangsúlyosan a jelölt mellett, de saját törzstáboruk mozgósításában kivették a részüket. Nélkülük sem lett volna esély mandátumszerzésre. Sikerült tehát megtalálni azt a határmezsgyét, ahol a nem elkötelezett szavazók a helyi civilt, a törzstábor a saját ellenzéki jelöltjét látta Készben, miközben mindannyiuk számára a Fidesz esélyes kihívójaként léphetett fel. Ez a recept, ha nem is bevethető mindenhol, működőképes lehet későbbi időközi választásokon is. Kormányváltó stratégiát bár aligha lehet félig-meddig független jelöltekre építeni, Veszprém ebből a szempontból sem tanulság nélkül való: a választás előtti hónapokban való pozícióosztozkodás helyett a pártoknak helyben jól beágyazott jelölteket kell megnyerniük maguknak ahhoz, hogy esélyük legyen a kiábrándult szavazók megszólítására.

A veszprémi választás jelentőségét a másik oldalon pedig érthető okokból igyekeznek bagatellizálni. Bár kifejezetten intenzív kampányt folytattak, a kormánypárti nyilatkozatok a választás előtt és után is arról szóltak, hogy nincs jelentősége a kétharmad elveszítésének. Valóban, a veszprémi időközinek nem a törvényhozás vonatkozásában van elsősorban relevanciája. Február 22-ével az a percepció szűnt meg, hogy a Fidesz bárhol az országban legyőzhetetlen volna.