Home » Álláspontok, Elemzések, Featured, Headline

Választási tévhitek

Számos tévhit terjedt el az új választási rendszer részletei kapcsán, a Political Capital elemzői ezek rendbetételére tesznek kísérletet. A HVG 2013. október 19-ei számában megjelent cikk szerkesztetlen változata. 

A Fidesz kétharmados újrázása borítékolható – a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok alapján ez az általános vélekedés. A biztosan szavazó pártválasztók körében mért óriási Fidesz-előny persze ezt eredményezné, de ha bevonjuk a képbe a 700–900 ezer főnyi aktív bizonytalant is, máris minden forgatókönyv esélyessé válik. Kétségtelen, az együttműködésre többé-kevésbé hajlandó ellenzéki pártoknak a jelenlegi kutatásokban látható 1,3–1,5 milliós táborukon felül közel egymillió újabb szavazót kellene az urnákhoz vinniük a szűk parlamenti többséghez. Ám ha csak egy-két százezerrel maradnak el tőle, még az is előfordulhat, hogy – a Jobbik mandátumai miatt – sem a Fidesz–KDNP, sem a balközép ellenzék nem kap többséget.

A bizonytalanságot növeli, hogy még nem látható, mennyire zavarnak majd be a végeredménybe az új kampányfinanszírozási törvénytől vérszemet kapó pszeudopártok. A minden képviselő-jelöltnek kincstári kártyán kiutalandó egymillió forintról bár tételesen el kell majd számolni, a pártlisták – egyéni jelöltjeik számától függően – 149,25-597 millió forint közötti, készpénzben felvehető költségvetési támogatására már nem vonatkozik a szigor. A könnyen hozzáférhető támogatás így kihozhatja az élelmesebbjéből az opportunistát. A könnyített jelöltállítási feltételeknek köszönhetően 13500 aláírás elegendő a listaállításhoz, 53 ezerrel pedig az összes egyéni kerület lefedhető (korábban ugyanehhez 132 ezer ajánlószelvény kellett). A politikai babérokra nem törő pártnak tehát az aláírásgyűjtés után nincs is más dolga, mint felvenni a több százmilliós kampánytámogatást, majd számlát szerezni fiktív költéseiről. Gyakori félreértés, hogy ezt azért nem tehetik meg, mert ha nem gyűjtik be a szavazatok legalább két százalékát, akkor a teljes támogatást vissza kell fizetniük – valójában ez a megkötés csak a jóval kisebb összegekkel dotált egyéni jelöltekre vonatkozik, a pártlistákra nem. A kampányköltségek „átláthatóvá tételét” ígérő új törvény tehát nem ér többet egy pocsolyába öntött pohár tiszta víznél.

Az Alkotmánybíróság (AB) az előzetes regisztráció elmeszelésével egyidejűleg alaptörvény-ellenesnek minősítette a politikai reklámok kereskedelmi rádiókból és tévékből való kitiltását. Válaszul kiötlői márciusban az Alaptörvényben rögzítették, az eljárási törvényben pedig új életre keltették a megsemmisített passzusokat, majd az Európai Bizottság nyomására végül mégis meghátrálásra kényszerültek. A Fidesz így is elérheti eredeti célját (ti. a kizárólag ezeken a csatornákon tájékozódó, apolitikus választók nehéz elérését az ellenfelek számára): mivel a szolgáltató nem kérhet pénzt a politikai reklám elhelyezéséért, és nem is válogathat a politikai szereplők között, a legtöbb csatorna valószínűleg maga utasítja majd el, hogy drága reklámidejét pártok tucatjai vegyék ingyen igénybe.

Az új választási rendszer legfőbb újításával, a külhoni magyar állampolgárok választójogával és szavazatuk súlyával kapcsolatban is két szélsőségbe hajlanak az álláspontok. Vagy eleve lefutottnak tekintik a jövő évi választásokat a határon túlról érkező voksok miatt, vagy pusztán szimbolikusnak nevezik a kizárólag pártlistára való szavazás lehetőségét, mondván, a választás alapvetően az egyéni kerületekben dől el. A valóság valahol középen húzódik: a határon túli voksok csak kivételes esetben dönthetik el a választást.

60 százalékos magyarországi részvétel mellett körülbelül 5 millió belföldi szavazatra, az erőviszonyoktól függően 2-3 millió töredékszavazatra, és néhány százezer külhoni voksra számíthatunk. Ha tehát kiugróan nagy számban – akár a 700-800 ezret is elérve – érkeznének szavazatok a határon túlról, akkor is alig tennék ki a listás ágon hasznosuló voksok egytizedét, de reálisabb 300-600 ezer közötti külhoni vokssal kalkulálni. Az elmúlt években napvilágot látott erdélyi-partiumi, vajdasági és kárpátaljai felmérésekből legfeljebb azt az óvatos következtetést vonhatjuk le, hogy a külhoni magyaroknak csak kisebbsége érdeklődik egyáltalán az anyaország parlamenti választása iránt, de az ő körükben elsöprő a Fidesz támogatottsága. Ezek a határon túlról érkező voksok kiegyenlített itthoni erőviszonyok mellett értékelődhetnek fel: ahhoz, hogy a kormánypártoknak 3 plusz mandátumot fialjanak – rengeteg más tényező függvényében –, 250-350 ezer is kellhet. Az ötödik plusz mandátumhoz pedig már 600 ezer külhoni Fidesz-voks is kevés lehet. Bár nem valószínű, egyáltalán nem kizárt, hogy valamely belátható időn belül tartandó választáson olyan helyzet áll elő, hogy ezek a mandátumok fordítják át az itthoni eredmények alapján szűk baloldali többséget.

A magyarországiakkal ellentétben a külhoni állampolgárok választáson való részvétele előzetes regisztrációhoz kötött. A Nemzeti Választási Iroda (NVI) augusztus 1. és október 6. között mindössze 23876 feliratkozási kérelmet iktatott. A november 1-jével induló online regisztrációs lehetőség, később pedig a heves kampány bizonyosan felpörgeti majd a feliratkozási ütemet, de egyelőre csak találgatni lehet, mekkora értéknél áll meg a számláló. Az sem mindegy, hogy már március végén lezárul-e a regisztrációs időszak (egy esetleges kora áprilisi választás esetén), vagy elhúzódhat egészen május 10-éig (egy az EP-választással egybeeső május 25-ei választás esetén).

Bár sokan számítanak rá, nem lesz információnk arról, mely országból hányan és hogyan szavaztak. Csak összesített adatokat fogunk tudni a levélben leadott voksokról, de a származási országokról nem készül nyilvántartás. Az NVI honlapján a regisztrációt illetően most is csak az értesítési címek szerinti bontást láthatjuk, a kizárólag elektronikus elérhetőséget megadók aránya pedig meghaladja a 25 százalékot.

A választási csalások kapcsán a legszélesebbre tárt kapukat sikerült bezárni, de maradtak jelentős kockázatok. Négy civil szervezettel együttműködésben a Political Capital kezdeményezésére került be az eljárási törvénybe, hogy a levélszavazatok ellenőrzésekor ne csak a Nemzeti Választási Iroda munkatársai lehessenek jelen, hanem a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) tagjai – pártdelegáltjai –, a nemzetközi megfigyelők és a média munkatársai is. A levélben szavazók névjegyzékének – a magyarországival azonos – teljes nyilvánosságát azonban nem sikerült elérni, bár a bizottság tagjai felhatalmazást kaptak annak ellenőrzésére. A levélben szavazás (amivel csak a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők élhetnek) természetéből adódóan magában hordozza a csalás lehetőségét. Ha ugyanis a szavazólap napokig a választópolgár birtokában lehet, az bevonzza a rokont, a szomszédot, a pártaktivistát, akik mind feljogosítva érezhetik magukat, hogy beleszóljanak az iksz sorsába. Továbbá nincs az a jogszabály, amely képes lenne megakadályozni, hogy bármely párt segítői begyűjtsék a választóktól a levélcsomagot, majd maguk döntsék el, melyiket juttatják el a budapesti választási központba, és melyiket nem.

Voksukat áruba bocsátani hajlandó állampolgárok nyilvánvalóan nem csak az anyaországban lelhetők fel, a határon túl ráadásul kevésbé feltűnően kihasználhatók, mivel el se kell menniük a szavazókörig: csak arra kell biztatni őket, hogy regisztrálják magukat, majd az igényelt levélcsomagot adják át a pártaktivistának – saját kezűleg így nem is kell szavazniuk, azt „megoldhatják” helyettük. A külhoni szavazatok kis súlya miatt azonban százezres nagyságrendben kellene elkövetni ilyen csalást ahhoz, hogy már mandátumokban is mérhető haszna legyen.

Baja kapcsán érdemes arra emlékeztetni, hogy a Kecskeméti Törvényszék nemcsak a kampánycsendsértést állapította meg, hanem az alapjogsérelmet is. Hiába szűnik tehát meg a kampánycsend intézménye, a szavazáson a részvételnek továbbra is önkéntesnek kell lennie, s a végzés szerint ebbe nem fér bele a szervezett szállítás, igaz, a megismételt bajai választás azt is megmutatta, hogy permanensen forgó kamerák tucatjai sem képesek ennek hatékony ellenőrzésére.

Az új választási környezet nyílt csalás elkövetése nélkül sem teremti meg az egyenlő feltételeket. A kerülettérkép jobbra torzításától kezdve a kormányfüggő média túlsúlyán át az NVB tagjainak kilencéves mandátumáig számos pont a jelenlegi kormánypártok pozícióit erősíti. Kedvezményes mandátumra például elvileg mind a 13 nemzeti kisebbség jogosult lehet, valójában csak a cigány nemzetiségi önkormányzatnak (gyakorlatilag a Fidesz-szövetséges Lungo Dromnak) van reális esélye az ehhez szükséges 20-30 ezer szavazat begyűjtésére, ami – 2014-ben legalábbis – egy kedvezményesen beszerzett Fidesz-mandátumot jelenthet.

Mindezek ellenére sem igaz azonban, hogy a Fidesz legyőzhetetlen volna az új rendszerben. A második forduló eltörlése, az egyéni kerületek nagyobb súlya, a győztest is „kompenzáló” töredékszavat-elszámolás a mindenkori legtámogatottabb erőt jutalmazza, márpedig a politika változékonysága miatt nem zárható ki, hogy az ellenzék képes lehet ezt a pozíciót elfoglalni. A legnagyobb kárt épp az ellenzéki vereség elkönyvelése és a választási csalás falra festése okozhatja. Ha a kormánnyal elégedetlen választókban rögzül az az érzés, hogy nincs értelme részt venni a választáson, akkor valóban nem is lesz.

Leave a comment!

Add your comment below, or trackback from your own site. You can also subscribe to these comments via RSS.

Be nice. Keep it clean. Stay on topic. No spam.

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

This is a Gravatar-enabled weblog. To get your own globally-recognized-avatar, please register at Gravatar.

*