Home » Elemzések, Featured, Headline, Kutatások

Mennyire van messze az ellenzék a győzelemtől?

Nagyon. A hónapok óta erősödő kormánypárt ellenében részben összeálló ellenzéknek a kutatásokban láthatónál majdnem egymillióval több szavazót kellene összeszednie ahhoz, hogy minimális parlamenti többségre tegyen szert. Közvélemény-analízis és mandátumkalkuláció.

A négy nagy közvélemény-kutató legfrissebb felmérései szerint (Tárki, Medián, IpsosSzázadvég) szeptember során kis mértékben, de tovább nyílt az olló a kormánypárt és az ellenzéki erők között. A koordinált indulás tető alá hozásával tehát nem oldódtak meg az ellenzék gondjai, sőt annak megítélése, a Medián mérése szerint, legalábbis megosztó.

Az Együtt 2014-PM egyetlen intézet szerint sem javított támogatottságán, többségüknél inkább gyengült. Gyurcsány Ferenc pártja ugyanakkor két kutatónál is elérte a parlamentbe jutáshoz szükséges ötszázalékos küszöböt, igaz, csak a biztos szavazó pártválasztók körében. Ha a DK a következő hónapokban képes lesz tovább bővíteni, de legalább tartani bázisát, nem kizárható, hogy újra tárgyalóasztalhoz tudja ültetni a többi ellenzéki pártot.

A Jobbik támogatottságának a különböző intézeteknél mért változásai kiegyenlítik egymást, az LMP pedig tartósan távol került a bejutási küszöbtől.

Az alábbi ábrából az is jól látszik, hogy míg a Fidesz meg tudott szólítani (vagy vissza tudott csábítani) bizonytalan választókat, addig ugyanez az ellenzéki erőknek csak minimális mértékben sikerült.

Mandátumkalkuláció

Mandátumkalkulátorunkon lefuttatjuk a négy intézet biztos szavazó pártválasztókra vonatkozó adatainak átlagát. A Századvég szerint 49, a Medián szerint 50% menne el biztosan egy mostani szavazásra (a másik két intézet szeptemberben nem közölt ilyen adatokat), a jobb kezelhetőség kedvéért ezért mi 50%-os részvétellel számolunk:

Ilyen mértékű Fidesz-előny mellett nem meglepő, hogy a kormánypárt könnyedén kétharmados többséghez juthatna, ám ebben a kalkulációban nem szerepelnek az aktív bizonytalanok lehetséges pártpreferenciái, márpedig az ő számukat az intézetek 700-900 ezer közé teszik.

Nem merész feltételezés tehát, hogy 2014-ig további egymillió ember aktivizálódik. Arra keressük a választ, hogy közülük hány embert kellene bevonzania az együttműködésre többé-kevésbé hajlandó ellenzéki pártoknak ahhoz, hogy parlamenti többséget szerezzenek.

A modellszámításhoz azzal a feltételezéssel is élnünk kell, hogy a Jobbik és az LMP támogatottsága (a szavazatszámok tekintetében) nem változik. Ha tehát ötmillióra húzzuk fel a részvételt, akkor a Jobbik 520 ezer szavazója 10,4%-ot jelent, az LMP 120 ezer támogatója pedig 2,4%-ot.

A Fidesz közel kétmilliós tábora ebben a modellben 39,8%-ot tesz ki, az egymillió új szavazót pedig az MSZP, az Együtt 2014-PM és a DK között osztjuk el, körülbelül az eredeti támogatottsági arányoknak megfelelően:

Az ellenzéknek tehát még ebben az esetben is csak 95 mandátum jut. Ennek egyik oka, hogy a DK-ra egyéniben leadott voksok megakadályozhatják az MSZP vagy az E14-PM jelöltjeinek győzelmét. Annak érdekében, hogy ezt a hatást a modellszámítás során kiküszöböljük, a DK szavazatait átcsoportosítjuk az MSZP-hez (ami praktikusan egy MSZP-DK-listát és közös jelölteket feltételez, de nagyjából ugyanez történik akkor is, ha a DK támogatói átszavaznak az MSZP jelöltjeire):

Ebben az esetben már kényelmesnek tűnik az ellenzék többsége, de még nem számoltunk a külhoni voksokkal. Az ellenzék szempontjából a legrosszabb forgatókönyvvel érdemes kalkulálni, ezért azt a fiktív esetet vonjuk be a modellbe, amikor 400 ezer voks érkezik a határokon túlról, és azok 100%-a a Fideszt gazdagítja. Ebben az esetben így módosul a végeredmény:

Három mandátumot nyer ezzel a Fidesz, ebből kettőt az MSZP, egyet az Együtt 2014-PM kárára. Az ellenzéknek tehát 101 mandátuma van ebben a helyzetben, eggyel több a parlamenti többséghez szükséges minimumnál.

Mivel arra vagyunk kíváncsiak, hogy az ellenzéki erőknek az egymillió új választóból mennyit kell minimálisan megszerezniük a parlamenti többséghez, most azt kell megnéznünk, mennyivel húzhatjuk feljebb a Fidesz támogatottságát (és egyidejűleg az MSZP-ét lejjebb) anélkül, hogy az ellenzék mandátumainak száma 100 alá esne:

Azt látjuk, hogy ha belföldön a Fidesznek 40,2 százaléka van, az ellenzéki erőknek pedig 45,6, akkor 400 ezer külhoni Fidesz-voks mellett még az ellenzéknek van többsége.

Az egymillió plusz szavazatnak tehát legfeljebb 2 százalékáról, húszezer szavazatról mondhat le az ellenzék ahhoz, hogy megszerezzék a többséget. Amennyiben 30 ezer a Fidesznek jut, máris ugrott a baloldal többsége. Ez persze nem jelent automatikus Fidesz-újrázást, mivel ebben az esetben a Jobbik nélkül egyik félnek sincs parlamenti többsége.

Mindez ráadásul csak a vázolt megkötések mellet igaz (bármelyik faktor lazítása, más pártok erősítése, az elvesző szavazatok arányának módosítása hatással lehet a végeredményre), sőt, az is kell hozzá, hogy a választók kövessék a – még valószínűleg nem végleges – ellenzéki megállapodásokat, és átszavazzanak egymás jelöltjeire.

Jelen pillanatban a közel egymillióból mintegy 400 ezer választót sejthet maga mögött az ellenzék – legalábbis az Ipsos egy korábbi kutatása szerint.

A mandátumkalkulátor, a részletes módszertani leírással együtt itt elérhető.

Leave a comment!

Add your comment below, or trackback from your own site. You can also subscribe to these comments via RSS.

Be nice. Keep it clean. Stay on topic. No spam.

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

This is a Gravatar-enabled weblog. To get your own globally-recognized-avatar, please register at Gravatar.

*