Home » Álláspontok, Elemzések, Featured, Headline

Arányos modelleket a kifutóra

18 October 2011 Szerző: Címkék: Nincs komment

A magyar választási reform egyik fő sajátossága az, hogy nincs rá nyilvánvaló ok – állítja a választási reform szakértői vitájába bekapcsolódó ENYEDI ZSOLT. A Közép-európai Egyetem docense szerint a választási szabályaink többségi irányba való elmozdulása súlyosbítaná azokat a bajokat, amelyek gyengítik demokráciánk minőségét: az aránytalanságot, a pártközpontok uralmát, a magas bejutási küszöböket, a vezérközpontúságot.

Az eddig megismert tervek azt jelzik, hogy a magyar választási rendszer nem fog gyökeresen átalakulni. A kormánypárti gesztusok (mindenekelőtt Lázár János megnyilvánulásai) pragmatizmust, nyitottságot, a kontinuitás megőrzésének szándékát fejezik ki. A más kormányzati területektől meglehetősen eltérő kommunikációs stílus nyilván összefüggésben van azzal a ténnyel, hogy a bevezetendő változtatások hosszú távú hatása az egyes pártok sorsát illetően számos tényezőn múlik és ezért szinte kiszámíthatatlan.

A bizonytalanság megteremti annak a lehetőségét, hogy a döntéshozók a javaslatokat ne az egyes pártok szemszögéből értékeljék, hanem annak a szempontjából, hogy milyen fajta demokráciát segítenek elő. Az eddigi vitában a kormányzóképesség és az arányosság értékei kerültek leginkább szembe egymással. Ezeket a vonatkozásokat érdemes összekapcsolni a mélyebben fekvő társadalmi értékekkel és a nemzetközi tapasztalatok kontextusában tárgyalni. Az összehasonlítás segíthet annak a felderítésében, hogy milyen tekintetben tér el Magyarország a demokratikus országok átlagától és hogy hosszú távon milyen következményekkel járnak az egyes szabályok.

Egy alaposabb nemzetközi kitekintés első körben azt mutatná meg, hogy konszolidált demokráciában a választási törvény érdemben csak ritkán változik. Az időnként előforduló reformokban egy a közös: van valami nyilvánvaló okuk. A fennálló rendszer valamelyik tulajdonsága frusztrálja a választókat, a kormányzó párt vezetőségét, a politikai elit egészét, vagy esetleg a pártvezetéssel szemben fellépő képviselőket. A változások kezdeményezői sürgető erkölcsi, hatékonysági, politikai vagy, ritkábban, gazdasági okokkal érvelnek a reform mellett.

A jelenlegi magyar reform egyik fő sajátossága az, hogy hiányzik a nyilvánvaló ok. A kisebb parlament és – kevésbé markánsan – a kampány lerövidítése olyan célok, amelyek találkoznak a polgárok preferenciáival. Semmi sem jelzi azonban, hogy ezeket az ügyeket a polgárok fontosnak tartanák, ennyiben tehát a reform politikai indoklása nem alapulhat rájuk.

A kormányzati szereplők mindenekelőtt a kormányzóképesség erősítését nevezik meg a legfontosabb célként. Ebben a tekintetben azonban Magyarország semmivel sem marad el más országoktól. Igaz, kormányaink koalíciósak voltak és az is igaz, hogy a többséggel rendelkező egypárti kormányok általában stabilabbak. A magyar kormányok azonban az eddigi szabályok mellett is kiemelkedően hosszú életűek voltak. Nem beszélve arról, hogy bár az egypárti kormányok talán gyorsabban hoznak döntéseket, semmi sem igazolja, hogy ezek a döntések jobbak lennének.

Magyarország és az európai országok kormányzati stabilitási mutatói *

Ukrajna

215,3

Lettország

323,5

Románia

328,6

Litvánia

337,4

Lengyelország

362,9

Portugália

362,9

Görögország

377,3

Franciaország

377,3

Olaszország

388,1

Macedónia

396,0

Albánia

469,0

Szlovénia

509,8

Észtország

512,4

Finnország

535,2

Belgium

615,2

Szlovákia

631,5

Csehország

631,5

Bulgária

643,9

Dánia

718,5

Németország

772,6

Norvégia

773,2

Svédország

784,7

Magyarország

858,0

Izland

872,8

Hollandia

881,4

Ausztria

926,3

Ausztria

926,3

Írország

974,6

Nagy Britannia

1017,1

Spanyolország

1071,1

Luxemburg

1171,9

 

* Forrás: Sebastian Jäckle: Determinanten der Regierungsbeständigkeit

in parlamentarischen Systemen

 Az adatsorok az első választástól 2006 végéig húzódnak, és azt mutatják, hogy átlagban hány napig van hivatalban egy kormány.

Természetesen a többségi logikának számos előnye van: az ilyen rendszerekben nem a pártelitek egyezkedése, hanem a választók döntik el, ki kormányozzon (legalábbis ha a legtöbb szavazatot kapó párt szerzi meg a parlamenti helyek többségét), a kormányzók teljesítményéről egyértelmű döntés születik, a pártoknak érdekükben áll pragmatikusan viselkedni és a területileg be nem ágyazott szélsőséges erők tere beszűkül. Magyarországon azonban a választási rendszer többségi komponense, a választások előtt megkötött szövetségek, valamint a konfliktusos politikai kultúra miatt már az eddigiekben is egyértelmű választási eredmények alakultak ki. A koalíciós kormányok mindannyian szolid felhatalmazással rendelkeztek. A konfliktusos politizálási stílus pedig viszonylagossá tette azt az előnyt, hogy a miniszterelnöki pozíció a jobbközép és a balközép nagypártok között vándorolt.

A választási szabályainknak többségi irányba való elmozdulása tehát legfeljebb megerősítheti a politikai rendszer azon sajátosságait, amelyek tekintetében már most is a világ élvonalába tartozunk. Eközben nem orvosolná, sőt, bizonyos vonatkozásokban súlyosbítaná azokat a bajokat, amelyek gyengítik demokráciánk minőségét: az aránytalanságot, a pártközpontok uralmát, a magas bejutási küszöböket, a vezérközpontúságot. Mind a négy vonatkozásban Magyarország messze esik az európai átlagtól.

A legnyilvánvalóbb probléma az aránytalanság kérdése. Michael Gallaghernek, a téma egyik legnevesebb szakértőjének a honlapján szereplő adatait alapul véve és a legutóbbi öt választás átlagát kiszámítva a következő rangsort kapjuk.

Magyarország és az európai országok aránytalansági mutatói **

Hollandia

1,01

Dánia

1,04

Málta

1,58

Svédország

1,59

Izland

2,19

Ausztria

2,32

Svájc

3,03

Németország

3,11

Finnország

3,27

Norvégia

3,28

Észak-Írország

3,55

Belgium

3,67

Szlovénia

3,82

Luxemburg

4,10

Lettország

4,45

Észtország

4,79

Portugália

5,32

Spanyolország

5,46

Románia

5,75

Szlovákia

5,76

Bulgária

6,10

Írország

6,16

Csehország

6,29

Lengyelország

6,91

Görögország

7,58

Moldova

8,14

Litvánia

10,27

Magyarország

10,41

Nagy-Britannia

15,93

Franciaország

18,06

 

** Forrás: http://www.tcd.ie/Political_Science/staff/michael_gallagher/ElSystems/Docts/ElectionIndices.pdf

A nagyobb számok magasabb aránytalanságot mutatnak.

Az arányosabb rendszerek nemcsak a pártreferenciákat jelenítik meg arányosabban, de a politikai nézeteket is. Több esélyt adnak a kisebbségeknek, kedvezőbbek a nők számára. Az ilyen szabályokat alkalmazó országokban magasabb a részvétel és nagyobb a politikai rendszer legitimitása. Sőt, ahogy egy friss kutatás kimutatta, magasabb a társadalmi tolerancia szintje is.

Az ok-okozati kapcsolat természetesen nem egyértelmű. Sokszor a hatalommegosztás kultúráján alapuló, pluralizmusukat felvállaló társadalmak kényszerítik ki az arányosabb választási rendszereket. De a politikai cselekvőket párbeszédre kényszerítő intézmények ugyancsak visszahatnak a kultúra jellegére.

A fentiek alapján logikusnak tűnik a következtetés: ha már változtatunk, igyekeznünk kell a rendszert arányosabbá tenni. A javaslatok azonban nem ebbe az irányba mutatnak. Félő, hogy a rendkívül koncentrált, vezérközpontú, párbeszédképtelen pártrendszer még inkább magához idomítja a választási intézményeket. És mindezt lopakodva teszi, hiszen a politikai szereplők erőteljesebb megszűrésére vagy az aránytalanság növelésére való igény meg sem jelenik artikulált véleményként.

A kormánynak a vitára való nyitottsága üdvözlendő, de az asztalon levő javaslatok kevéssé szívderítők. Az egyes polgárok befolyását növelő reformok, úgy mint a levél útján történő szavazás lehetőségének kiszélesítése, az elektronikus szavazás vagy a preferenciális szavazat bevezetése, fel sem merülnek a vitákban, pedig mindezek vonatkozásában Magyarország a listák végén kullog. Ehhez képest több a választójog gyakorlását nehezítő javaslatot mérlegelnek a döntéshozók. A legmeglepőbb számomra az, hogy a vegyes szisztémát fenntartó, de az egyéni kerületeket német módra személyessé tevő listás rendszer nem jelenik meg alternatívaként, pedig az az arányosságot és a kontinuitást egyaránt biztosítaná.

A választási szabályok a demokratikus képviselet alapját érintik. Magyarországon az országgyűlési választások megszervezésének különösen nagy a tétje, hiszen a helyi, regionális szint súlya kicsi, felsőház nem létezik, a korporatív struktúrák és a civil társadalmi mozgalmak gyengék, a média a pártokkal összefonódott.

A választási reformok nagy lehetőségek egy politikai közösség számára. Magyarország egyik legsúlyosabb problémája az, hogy a politikai szereplők nem képesek együttműködni. Az arányos rendszerek a hatalommegosztás intézményi világának részei. Az irányukba tett lépésekkel a politikai elit jelezhetné, hogy a párbeszédre való nyitottság nem csak izolált gesztusokban fog megjelenni.

A politikában a PR jelentsen arányosságot.

Leave a comment!

Add your comment below, or trackback from your own site. You can also subscribe to these comments via RSS.

Be nice. Keep it clean. Stay on topic. No spam.

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

This is a Gravatar-enabled weblog. To get your own globally-recognized-avatar, please register at Gravatar.

*