A május 18-án benyújtott – és a május 27-én már módosítóval is ellátott – kampányfinanszírozási törvényjavaslat kapcsán – túl azon, hogy az évtizedes korrupciós gyakorlat felszámolása felé alig érzékelhető lépést tesz csupán – felmerül a kérdés, hogy mennyiben könnyíti vagy nehezíti a két fő ellenzéki együttműködési stratégia közötti választást. Az állami támogatás minden komoly forgatókönyv szerint 700 millió körül alakulhat, koordinált indulás esetén azonban másfélszer annyi legális kampánypénzt költhet a két párt, mint közös listás indulás esetén.

Tegnapi bejegyzésünk után néhány perccel – attól természetesen teljesen függetlenül – az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága módosító javaslatot nyújtott be, amely – más kodifikációs hibák orvoslása és kisebb tartalmi kiigazítások mellett – feloldaná a vázolt értelmezési problémát. A végeredmény némileg meglepő: az a verzió tűnik befutónak, amely nagyobb összeget biztosítana a pártoknak.

Nem először fordul elő, hogy egy törvényjavaslat szövege nem egyértelmű. Most a múlt szombaton benyújtott kampányfinanszírozási törvényjavaslat egy kulcsfontosságú paragrafusa tűnik véleményesnek, s mivel nem kevés pénz kiutalása múlik rajta, szerencsés volna a pontosítása.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel közösen szervezett konferenciánkról és a kormány nyitottságáról az esetleges törvénymódosításokra az ATV Startban.

A ma benyújtott zárószavazás előtti módosító javaslat véglegesíti, hogy a soron következő választáson a magyarországi lakcímmel rendelkező állampolgárok számára nem lesz regisztráció, megszünteti a kampány- és a közvélemény-kutatási csendet, nem oldja fel azonban a választás tisztaságát leginkább fenyegető faktort, a levélben szavazók névjegyzékének titkosságát, a választási kampányt pedig egészen hajmeresztően erőszakolja meg.

A honosított külhoni magyar állampolgárok statisztikai adatainak nyilvánossága kapcsán kirobbant vita és a választási eljárási törvény módosításának holnap várható benyújtása megköveteli, hogy áttekintsük, fenyegeti-e veszély a 2014-es választási eljárás tisztaságát.

Legkésőbb a február 8-án benyújtott Alaptörvény-módosítás óta köztudott, hogy a kormány nem tett le a választási kampány médiában való visszaszorításáról, a ma elfogadott kapcsolódó módosító csak még szilárdabbá igyekszik tenni a korlátozás gránitalapját.

A tavalyi ősz regisztrációról szóló vitája során talán épp a lényeg sikkadt el: a Fundamentum című folyóirat 2012/4. számában Juhász Attila és László Róbert a vitatott intézmény demokráciára gyakorolt hatásait vizsgálja.
A tanulmány itt elérhető.
A folyóirat ugyanebben a számában Unger Anna, illetve Győri Gábor is elemzi a témát; írásaik innen elérhetők.

Egy módosító javaslat lehetővé tenné, hogy a választásokig mégis hozzányúlhassanak a választókerületi határokhoz.

A Mandineren Külhoni szavazatok – hol dől el 2014? címmel publikált vélemény – mindössze egy mondatot idézve egy korábbi Political Capital-elemzés alapján kiadott MTI-közleményből – azt a látszatot kelti, mintha sok politikushoz hasonlóan túlbecsülnénk a külhoni szavazók jelentőségét a következő magyarországi országgyűlési választáson. Elemzéseinkben ezzel szemben mindig azt állítottuk, hogy a határon túlról érkező szavazatok legfeljebb a mandátumok 3%-ára gyakorolhatnak hatást.