The first round of Hungary’s elections on April 11 will fundamentally change the country’s political landscape. The political dividing line may shift radically: Instead of a left-right split, politicians of all ideological stripes may find themselves making a common stand against right-wing radicals. Hitherto unthinkable cooperation between the governing Hungarian Socialist Party (MSZP) and the right-wing opposition Fidesz party may start taking shape as soon as the first round is over.

The closer we get to election day, the more we will hear about Fidesz’s chances of winning a two-thirds majority in parliament.  Fidesz’s rivals will try to spook voters with the spectre of party leader Viktor Orbán getting carte blanche to amend the Constitution.

A sok sebből vérző választási rendszer átfogó reformjára belátható időn belül nincs esély, állagmegóvására viszont feltétlenül szükség volna, mivel a hatályos jogszabályok elavultsága már évek óta alkotmányossági aggályokat is felvet. A Political Capital Institute álláspontja szerint a hibák javítása a választási szisztéma megváltoztatása – azaz a pártpolitikai érdekek lényeges sérelme – nélkül is kivitelezhető lenne. 

Húszéves a Magyar Köztársaság. Vannak, akik szerint ez a két évtized az 1989–90-ben lerakott alapok értékállóságának bizonyítéka. Mások más véleményen vannak, és átírnák az alkotmányt. Sokan pedig az egész rendszerváltást újrakezdenék. A parlamentáris demokrácia azonban nem pusztán közjogi szabályok összessége: olyan építmény, amelynek léte és működése a választók bizalmán nyugszik.

Az ideiglenesnek szánt magyar választási rendszer megújítása körüli lassan két évtizedes kálvária kiválóan példázza újkori demokráciánk intellektuális állapotát: míg a főbb politikai szereplők néhány ciklussal korábban legalább a rendszer tényleges problémáiról vitatkozva nem jutottak megegyezésre, addig mára nem maradt más, mint az üres, sehová sem vezető „kisebbparlamentezés”.

Vegyes érzelmekkel olvastuk Unger Anna cikkét (Tűz lesz, babám!, Magyar Narancs, 2008. december 4.), amelyben a Political Capital választási rendszerrel kapcsolatos kezdeményezését bírálja. Egyfelől örültünk, hiszen a célunk az, hogy a parlamenti képviselőinket felrázandó közéleti vitát generáljunk a magyar választási rendszer problémáiról – ezek közül is elsősorban a választókerületi aránytalanságokról. Másfelől viszont elszomorítónak találtuk Unger néhol kioktatónak tetsző stílusát, amellyel mintha eleve lezárni igyekezne a diskurzust. Az alábbiakban csak azon állításaival vitatkozunk, amelyek tartalmi szempontból téves megközelítésről vagy tájékozatlanságról tanúskodnak.

Január 11-én időközi és alkotmányos szempontból kifogásolható országgyűlési választást tartanak Budapest 12. választókörzetében. Időközi, mert Gegesy Ferenc (SZDSZ) lemondott a mandátumáról.

A közvélemény-kutatók jelenleg a Fidesz támogatottságát 2,4-3,4 millió fő között, míg a szocialistákét 900 ezer és 1,5 millió között mérik a teljes népességben. A számos eltérés mellett abban egyetértenek a különböző intézetek, hogy a Fidesz körülbelül két és félszer több listás szavazatra számíthat, mint az MSZP – a parlamenti mandátumarányokra azonban csak óvatosan lehet következtetni a kutatási eredményekből.

A mennyiség mítosza. Ebben lehetne összefoglalni a női kvóta körül az utóbbi két hónapban kialakult vitát, amely Magyar Bálint és Sándor Klára törvényjavaslata és cikkei, majd John Emese ellenvéleménye nyomán bontakozott ki. A kvóta melletti érvelés két lépésre egyszerűsíthető le: a minden politikai szereplőre vonatkozó törvényi szabályozás növeli a nők létszámát a politikában, aminek aztán egyenes következménye a politika témáinak, hangvételének, stílusának megváltozása. A logika több olyan előfeltevésen alapul, amely elfeledkezik a politikáról, és így könnyen az ellenkező hatást válthatja ki, mint amit maga elé kitűzött.

Hatvanból egy. Az Országos Választási Bizottság néhány héttel ezelőtti ülésén a beérkezett népszavazási beadványok közül 59-et elutasított, egyet viszont átengedett.