Home » Álláspontok, Elemzések

A fele sem igaz

30 August 2007 Szerző: Címkék:, , , Nincs komment

Hatvanból egy. Az Országos Választási Bizottság néhány héttel ezelőtti ülésén a beérkezett népszavazási beadványok közül 59-et elutasított, egyet viszont átengedett.

Így – legalábbis egyelőre – az sem kizárható, hogy 8 millió aktív választójoggal rendelkező honfitársunk akarata döntheti el, hogy 2010-től szeretne-e avagy sem a mai létszám felével, 193 képviselővel működjön-e a parlament. Ha egy referendumon az átengedett kérdés megkapná a szükséges támogatást, az számtalan jogi, technikai, illetve – ezektől nem függetlenül – politikai problémát vetne fel. Ennek ellenére a médiában az a nézet vált uralkodóvá, hogy az 50 százalékára csökkenő létszám egyrészt a parlament kiadásait is felezné, másrészt a választási rendszer is maradhatna a régiben, csak minden ágán feleannyi mandátumot kellene kiosztani.

Ám sem lényegesen olcsóbb, sem hatékonyabb nem lenne a törvényhozói munka attól, hogy a népakarat kőbe vési a képviselői létszámot, miközben a több sebből is vérző választási rendszert érintetlenül hagyja. Lehetséges persze olyan választásirendszer-reform, amely kisebb parlamentet eredményez, csakhogy a létszám előzetes rögzítése indokolatlan mértékben megköti az új szisztémát körvonalazni próbáló törvényhozók kezét.

A SPÓROLÁS ILLÚZIÓJA. Bár átfogó hatástanulmány nem készült arról, hogy mennyivel kerülne kevesebbe a kisebb – akár a 193 fős – parlament, a létszám csökkenésével nyilvánvalóan nem kezdenének párhuzamosan zuhanni a kiadások. A képviselőknek megszaporodnának a feladataik, a jelenleginél például több bizottság munkájában is részt kellene venniük, továbbá nagyobb szakértői apparátust és adminisztrációt igényelnének. Ez már önmagában többletkiadásokkal járna, de az is valószínű, hogy a gyarapodó feladatok okán magasabb fizetést, illetménye­ket és juttatásokat is megszavaznának maguknak. Még az sem biz­­tos, hogy spórolás lenne-e egyáltalán a létszámfelezés eredménye.

Ennél is fontosabb kérdés, hogy miként érintené a választási rendszert, ha kötelező lenne 193 fősre zsugorítani a törvényhozást. Többen is felvetették már, hogy egyszerűen meg kellene felezni mind a (területi és országos) listás, mind az egyéni mandátumok számát. Ám ez a javaslat, miközben a költségfelezés gondolatához hasonlóan egyszerű és felhasználóbarát megoldásnak tűnik, éppen olyan életszerűtlen. Ha ugyanis a meglehetősen összetett magyar választási rendszerben 176-ról 88-ra csökkenne az egyéni körzetek száma, egy képviselőnek a jelenlegi körülbelül 57 ezer helyett átlagosan csaknem 114 ezer embert kellene reprezentálnia. Márpedig minél nagyobb lakosságot ölel fel egy választókerület, annál kevésbé jeleníthetők meg a helyi érdekek a parlamentben, annál kevésbé éreztethető a választókkal, hogy valódi képviseletük van az országos politikában.

HALMOZOTT TORZULÁSOK. Az egyéni választókerületeknél is több problémát okozna a területi listák – jelenleg is aggályos – fenntartása. Ma 3 megyében 4, további 11 megyében pedig 5-6 területi mandátum osztható csak ki, ami azt vonja maga után, hogy ezekben a megyékben a 10 százalék alatt teljesítő pártok alig-alig juthatnak területi mandátumhoz (1998-ban az FKgP-nek a 11 százalékos Nógrád megyei eredménye is kevés volt ehhez). A választási rendszer egyik arányosnak szánt ága tehát, már ma is erős torzításokat okozva, működőképessége határán mozog, a mandátumfelezéssel viszont képtelen volna betölteni funkcióját: a 20-ból 15 megyében mindössze 2-3 mandátumért folyna a harc, ami azzal járna, hogy akár 20-30 százalékos eredmény is kevés lehet egy területi képviselői helyhez.

Már az ellenzéki kerekasztal résztvevői is tudták, hogy a kis létszámú megyei listák képtelenek a mandátumok arányos elosztására. Az akkor kialkudott rendszert minden fél átmenetinek is tekintette, azzal, hogy azt az első szabadon választott parlament majd szükségszerűen megváltoztatja. Mindezidáig hiába vártunk erre. Bár a pártok rendelkeznek – eltérő kidolgozottságú – reformjavaslattal, érdekkülönbségeik miatt jottányit sem közeledett egymáshoz az álláspontjuk. A takarékosság illúziója pedig bizonyosan nem mozdítja ki a reformtörekvéseket a politikai kommunikáció szintjéről – eddig sem tette. Egy esetleges eredményes népszavazás tehát csak tovább nehezítené a megegyezést.

A létszámcsökkentés a választási reformnak nem célja, hanem velejárója kellene, hogy legyen.

A cikk a Figyelő 2007. augusztus 30-ai számában jelent meg.

Leave a comment!

Add your comment below, or trackback from your own site. You can also subscribe to these comments via RSS.

Be nice. Keep it clean. Stay on topic. No spam.

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

This is a Gravatar-enabled weblog. To get your own globally-recognized-avatar, please register at Gravatar.

*