A kampányfinanszírozási szabályok friss módosítási javaslatai akár jót is tehetnek a választási versengésnek, de a választási rendszer anomáliának egész kis töredékét orvosolnák csak. Az ellenzéki pártokat mindenesetre sikerült komoly dilemma elé állítani.

A választások közeledte és a Közös Ország Mozgalom választási reformot célzó kezdeményezése szolgáltatja az apropót, hogy az ellenzéki pártok közzé tegyék választásirendszer-koncepciójukat. A Momentum tegnap nyilvánosságra hozott, részletekbe menő választásireform-javaslatát értékeljük elsőként, amely legalább annyi kérdést generál, mint amennyire választ ad.

Gyűlnek a nolimpiás aláírások, de senki sem tudja, hány kell belőlük, és azt sem, hogy kik (nem) írhatnak alá. Talán elég a 138 ezer szignó, talán nem. Talán beleszámolják a Budapesten csak tartózkodási hellyel rendelkezőkét, talán nem. A 24.hu-n próbáltunk rendet tenni a káoszban.

A kormány szerint 8,6 milliárd forintba került a kvótaellenes népszavazással kapcsolatos lakossági tájékoztatás. Ezzel szemben a kormánypártok 2014-es, a népszavazási kampánnyal nagyjából azonos nagyságrendű parlamenti választási kampánya, saját bevallásuk alapján, mindössze 984 millió forintot kóstált. Kérdés, hogy a kormány mikor mondott igazat: 2014-ben vagy 2016-ban?

Miután nyilvánosságra került, hogy a 10331 szavazókör közül legfeljebb 3852-ben lesz MSZP-s és / vagy LMP-s pártdelegált, érezhetően felerősödött a csalástól való félelem. Nem alaptalanul.

Most, hogy már nemcsak civil szervezetek (Magyar Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért), hanem egy párt (Magyar Kétfarkú Kutya Párt) is érvénytelen szavazat leadására biztat (sőt, úgy tűnik, több pénzt fog a kampányára fordítani, mint a legtöbb ellenzéki párt), az érvénytelen szavazatok korábban nem ismert politikai tétjét kell meghatározni.

In populist or, rather, in illiberal systems, after the conquest of independent institutions, referenda and other tools of direct democracy (such as civic disobedience, protests, strikes) become even more important as units of the diminishing set of instruments used to assert people’s interests against those in power. Since 2010, the Hungarian government has been successful at preventing any unwanted referendum to take place. Even more concerning is the fact that with the anti-quota referendum, one of the gravest dangers of illiberal politics seems to be materialising: the leadership’s reaction is …

A populista vagy inkább az illiberális rendszereken belül, a jogállami intézmények elfoglalása után, a népszavazások és más közvetlen demokratikus eszközök (pl. polgári engedetlenség, tiltakozások, sztrájk), mint a hatalommal szembeni érdekérvényesítés egyre szűkülő útjai válnak még fontosabbá. 2010 óta a magyar kormány mégis sikeresen akadályozta meg, hogy akarata ellenére országos népszavazásra kerüljön sor. Sőt, a kvótaellenes népszavazással az illiberális politika egyik legnagyobb veszélye is megvalósulni látszik: a hatalom a (képviseleti- mellett a) közvetlen demokratikus eszközök kiüresítésével reagál. 

Sok kiváló írás született arról, hogy arányos választási rendszerben nem történhetett volna meg, hogy egyetlen politikai erő kétharmados többséghez jutva kénye-kedve szerint alakítsa át a teljes közjogi berendezkedést. Ez szinte biztosan így van.

A Kúriának nem lett volna szabad átengednie a kormány kvótaügyi népszavazási kérdését, mert az alkotmányellenes, nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe, és nem felel meg az egyértelműség követelményének. Ezt állítja az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Political Capital és a Társaság a Szabadságjogokért.