Ahogy várható volt, az önkormányzati választások után hamar beindultak a kreatív választási értelmezések. A csalódottak táborából sokan a kormány oktrojált választásirendszer-reformjára fogják az MSZP térvesztését, szinte tudomást sem véve a párt támogatottságának visszaeséséről. A diadalittasak pedig kínosan bagatellizálják a nyilvánvalóan a Fidesz érdekeit szolgáló rendszermódosítások jelentőségét. Szerencsésebb volna, ha mindkét fél vetne egy pillantást az érem másik oldalára is, és kiegészítené a maga féligazságát.

A mennyiség mítosza. Ebben lehetne összefoglalni a női kvóta körül az utóbbi két hónapban kialakult vitát, amely Magyar Bálint és Sándor Klára törvényjavaslata és cikkei, majd John Emese ellenvéleménye nyomán bontakozott ki. A kvóta melletti érvelés két lépésre egyszerűsíthető le: a minden politikai szereplőre vonatkozó törvényi szabályozás növeli a nők létszámát a politikában, aminek aztán egyenes következménye a politika témáinak, hangvételének, stílusának megváltozása. A logika több olyan előfeltevésen alapul, amely elfeledkezik a politikáról, és így könnyen az ellenkező hatást válthatja ki, mint amit maga elé kitűzött.