A populista vagy inkább az illiberális rendszereken belül, a jogállami intézmények elfoglalása után, a népszavazások és más közvetlen demokratikus eszközök (pl. polgári engedetlenség, tiltakozások, sztrájk), mint a hatalommal szembeni érdekérvényesítés egyre szűkülő útjai válnak még fontosabbá. 2010 óta a magyar kormány mégis sikeresen akadályozta meg, hogy akarata ellenére országos népszavazásra kerüljön sor. Sőt, a kvótaellenes népszavazással az illiberális politika egyik legnagyobb veszélye is megvalósulni látszik: a hatalom a (képviseleti- mellett a) közvetlen demokratikus eszközök kiüresítésével reagál. A Political Capital tanulmánya itt elérhető. 

• A népszavazás jogszabályi környezetét úgy alakították át, hogy mind a népszavazás kezdeményezése, mind annak sikerre vitele a korábbiaknál jóval nehezebb legyen. Az elvi lehetőség továbbra is adott ehhez, sőt, a kormány politikájának ellensúlyozásához a népszavazás lehet még mindig a legerősebb parlamenten kívüli eszköz, a hozzáférést azonban erősen beszűkítették. A tanulmányból kiderül, hogy a külön-külön talán nem különösebben jelentősnek tűnő módosítások együttvéve mégiscsak rendszerszintű mozgástérszűkítéssé állnak össze. A maga eszközeivel ezt segítette a kormányzati hatalomtól formálisan független intézményrendszer is.
• Nem volt jellemző ugyanez az éberség a kormány népszavazási kezdeményezését illetően. Bár a migránskvóta-ellenes kérdés nem felel meg az egyértelműség követelményének, és az sem világos, hogy milyen törvényalkotási kötelezettséget róna az Országgyűlésre egy érvényes és eredményes népszavazás, mind az NVB, mind a Kúria népszavazásra alkalmasnak ítélte azt.
• A lényegében következmények nélkül maradt kopaszbotrány ebben a folyamatban, illetve a 2010 után kialakuló új rendszerben is súlyos határátlépést jelentett. 2016. február 23-án a jogszabályok már kevésnek bizonyultak egy ellenzéki népszavazási kezdeményezés megakadályozásához; ezen a napon az ököljog győzedelmeskedett. A nyilvánvaló bizonyítékok hatására az NVB ha nem is, a Kúria képes volt némi korrekcióra – de ennek már jóval kisebb volt a tétje, mivel a kormányzat ekkor már a B-terv beindításán, a vasárnapi boltzár feloldásának előkészítésén, egyszersmind az ellenzéki népszavazás sikeres megakadályozásán dolgozott.
• A botrány folyományaként a kormányzat a népszavazási törvény módosítására kényszerült. Az azonos tárgykörű népszavazási kérdések úgynevezett párhuzamossági moratóriumának feloldásával bizonyosan sikerült elérni, hogy az NVI aulájában ne fordulhassanak elő többet a 2016. februárihoz hasonló jelenetek. A változtatás megítélése azonban vegyes. A párhuzamos aláírásgyűjtés lehetősége akár üdítően is hathat a népszavazási kezdeményezésekre, sokan mégis attól tartanak, hogy csak a visszaélések eszköztára nő ezzel.
• A népszavazási kampány és kampányfinanszírozás teljes szabályozatlansága továbbra is az a tényező, amely aránytalanul nagy előnyt biztosít a mindenkori kormány számára. Nem véletlen, hogy a tessék-lássék törvénymódosítás elkerülte ezt a témát.