Home » Elemzések, Featured, Headline, Kommentárok

Nincs világvége – öt állítás az európai parlamenti választás uniós vonatkozásáról

27 May 2014 Szerző: Címkék:, Nincs komment

Megállt a részvétel esése, masszív többségben az EU-pártiak, folytatódik a nagykoalíciós működés, de nő az euroszkeptikusok súlya, és ezzel az orosz befolyás is. 

1. Nincs itt a világvége – megmarad az Unió 

Bár erősödött az integrációval szembeni bizalmatlanság, és ennek bázisán nagyobb teret nyernek az EU-ellenes erők, az Eurobarometer-kutatások szerint az Unió állampolgárainak többsége továbbra is elkötelezett az EU alapértékei (béke, szabadság, demokrácia, emberi jogok) mellett. Nagy-Britannia állampolgárain kívül csak a ciprusiak mondanának egyértelműen igent a kilépésre. A szélsőségek erősödése fontos jelzés, ugyanakkor túlértékelni sem szabad annak mértékét: az Európa iránt elkötelezett „mainstream” továbbra is erős maradt. Ha ugyanis felerősödik az EP-n belül a válságtudat és az apokaliptikus hangulat, az éppen az ezekre építő szélsőségeket erősíti majd tovább, és így az „Európa összeomlik” jóslat könnyedén önbeteljesítővé válhat.

A heterogén EU-ellenes-euroszkeptikus kínálat miatt egyelőre bizonytalan, hány ilyen frakció alakulhat. Az érték- és érdekkülönbségek ellenére a korábbi szélsőjobboldali képviselőcsoportoknál a mostani folyamatok szervezettebbnek és tudatosabbnak tűnnek, így hosszabb életűek lehetnek a frakciók is. A szélsőjobboldal, miközben a globalizációval és az EU-val hadakozik, látványosan egyre „páneurópaibbá” válik – bár Kelet-Európa pártjai nemigen szerepelnek az együttműködésbe bevonni kívánt erők között, az európai szintű együttműködés szándéka, legalábbis Nyugaton, erősebb, mint korábban. Mivel azonban a feltételek nehezek (a frakcióalapításhoz legalább 7 tagállam 25 képviselőjének kell egyezségre jutnia), közel sem biztos, hogy mind Nigel Farage, mind Marine Le Pen képes lesz a frakcióalakításra.

EU-szkeptikus pártok az Európai Parlamentben

A David Cameron fémjelezte ECR (Európai Konzervatívok és Reformerek) bizonyosan újraalakul, de a Farage vezette EFD-nek (Európai Szabadság és Demokrácia) már valamivel bizonytalanabb a sorsa, a Le Pen által összetrombitálni kívánt új EAF (Európai Szabadság Szövetség) sikere elsősorban azon múlik, hogy a potenciális partnerek nem az EFD-et választják-e.

A legtöbb formáció vélhetően ugyanis inkább a mérsékeltebb képviselőcsoportok felé gravitál – így akit a Cameron-féle ECR befogad, örömmel otthonra találhat ott. A következő opcióként a legtöbb formáció számára inkább az EFD merül fel, és csak ez után jöhet szóba Le Pen kisegítése. Az EAF mellett a UKIP vezette EFD is a frakció megtartásáért fog küzdeni, hiszen a csoport jelenleg csak öt eltérő országhoz kötődő tagra támaszkodhat: a szélsőjobboldalról a Dán Néppártra, a Finn Pártra és a litván Rend és Igazság Pártra, továbbá a keresztény-fundamentalista, protestáns holland Reformált Politikai Pártra, a függetlenségpárti brit UKIP mellett.

Ezt az alapszabályt árnyalhatja némileg az olyan szereplők látszólagos elkötelezettsége Le Pen iránt (például az olasz Északi Liga és a belga Flamand Érdek), akik eddig Farage frakciójában ültek. A Le Pen vezetésével készülődő EAF-frakció sorsa egyelőre kétségessé vált, mivel a Szlovák Nemzeti Párt kiesésével csak hat országból rendelkezik biztosnak tekinthető tagokkal. A baloldali euroszkeptikus formáció (GUE / NGL) újraalakulása azonban már bizonyos.

A már említett pártokon kívül 9, csoportokon kívüli régi-új euroszkeptikus formáció jöhet szóba a frakcióalakítás szempontjából, ezek egy része azonban inkább konzervatív vagy baloldali, kevésbé szélsőjobboldali, míg mások még Le Pen számára is túl rasszistának bizonyultak. Utóbbi „páriák csoportjába” tartozik a görög Arany Hajnal, a magyar Jobbik, a német NPD. Következésképpen a „szabad vegyértékkel” rendelkező euroszkeptikus pártok többsége, köztük a legnagyobb parlamenti súllyal rendelkező euró-ellenes Alternatíva Németország és az olasz baloldali populista Öt Csillag Mozgalom, elsősorban a politikai centrumhoz közelebb álló ECR-hez vagy az EFD-hez igyekezhet csatlakozni. Az EAF és az EFD a „páriákon” kívül legnagyobb valószínűséggel a nacionalista lengyel Új Jobboldal Kongresszussal (KNP) vagy a migrációt és multikulturalizmust ellenző Független Görögökkel (Anexartitoi Ellines) számolhat.

A körülbelül 27%-os EU-ellenes-euroszkeptikus blokk ijesztően nagynak tűnhet – de ha megfordítjuk, az EP mandátumainak 73 százalékát továbbra is dominánsan EU-barát erők adják: a néppártiak, a szociáldemokraták, a liberálisok és a zöldek.

2. Oroszország egyre közelebb van

Bár egyelőre nem világos, hány frakciót alkotnak majd az EU-val többé vagy kevésbé kritikus pártok, mivel orosz elkötelezettségüket sokszor nyíltan vállalják (például a nemrég Moszkvába látogató Le Pen), nyílt titok, hogy az EP-választáson szerzett nagyobb mandátumarányuk Oroszország európai befolyását mindenképp erősíti. Az orosz világhatalmi és regionális ügyek mellett ezek a pártok feltűnően elszántan védelmezik az Oroszország számára kulcsfontosságú energetikai-ipari érdekeket is. A szélsőséges pártok megerősödése nehezíteni fogja továbbá az ukrán krízis megoldására irányuló európai törekvéseket. Az EAF, a GUE-NGL és az EFD vonzáskörzetébe tartozó pártok szavaztak például az Európai Parlamentben az Oroszországot a krími agresszió miatt elítélő határozat ellen.

Lásd Az Orosz Kapcsolat című korábbi elemzésünket: http://www.politicalcapital.hu/wp-content/uploads/pc_elemzes_20140410_az_orosz_kapcsolat.pdf

3. Európa „átpolitizálódott” – Megállt a  részvétel esése

1979 óta először fordult elő, hogy a részvételi arány nem múlta alul az öt évvel korábbit. Ha csak minimális mértékben is (43%-ról 43,11%-ra), de arányaiban többen mentek el szavazni, mint 2009-ben. A részvétel minimális emelkedése leginkább annak köszönhető, hogy szemben az általános közhellyel, mely szerint az EP-választás soha nem Európáról szól, a mostani kampányban markánsan megjelent az Európa-vita.

Nem egyértelmű egyelőre, hogy ki profitálhat a magasabb részvételből. Kedvezőtlen jel, hogy ahol nőtt a részvétel (Franciaország, Nagy-Britannia), ott feltűnően jól szerepeltek az Európa-ellenes erők. Ha az EU-államok teljes mintáját nézzük, akkor hasonlóan 2009-hez, a mostani választásra is igaz, hogy nincs erős összefüggés a választási részvétel és az EU iránti bizalom között. Nem számítva azokat a tagállamokat, ahol a részvétel kötelező (BE, CY, EL, LU), valamint a kiugróan magas részvételt produkáló Máltát, 0,3-es negatív korreláció mérhető a részvételi arány és az EU-val szemben inkább bizalmat tápláló választók között. Tehát az EU iránti erősebb bizalom inkább alacsonyabb részvétellel jár együtt – bár az összefüggés nem erős. Ennek alapján úgy tűnik, hogy önmagában a részvételtől kár az EU legitimitásának megerősödését várni.

4. Az vezethet demokratikus deficithez, ha nem az EPP csúcsjelöltjét választják meg EB-elnöknek

Bár többen is világossá tették, hogy nem feltétlenül a pártcsaládok csúcsjelöltjei közül kerül ki az Európai Bizottság következő elnöke, az első ízben megszemélyesített vitát, és ezzel az egész EP-t utólag hiteltelenítené, ha – többek között Orbán Viktor és David Cameron óhajának megfelelően – egy hatodik jelölt ülne be az EB elnöki székébe. Az EU-nak gyakran felrótt „demokratikus deficit” vádnak ez minden korábbinál erősebb táptalajt adhat, és a jövőben várható előremutató intézkedésekkel kapcsolatban is szkepszist szülhet. Ráadásul feltüzelheti az Európa-ellenes hangokat, akik joggal mondhatják majd, hogy az EU csak a „bolondját járatta” a választókkal, amikor elhitette velük, hogy a csúcsjelöltek közül kerül ki a Bizottság új vezetője.

5. A jövőben Európában a nagykoalíciós működés dominálhat.

Bár a pártcsaládok képviselői élesen bírálták egymást a kampány során, az Európai Parlamentben várhatóan továbbra is – sőt, az eddigieknél is inkább – a nagykoalíciós (főleg néppárti-szociáldemokrata-liberális) logika dominálhat. A szocialista, a liberális és a zöld frakció együttesen is távol van a többségtől, és a Néppárt sem tud a szocialisták nélkül tartós, kormányzóképes többséget kialakítani. Az EU-szkeptikus formációk növekvő súlya miatt pedig az Európa-barát frakciók a korábbiaknál is nagyobb mértékben egymásra utaltak.

Az EP-választások magyarországi vonatkozású elemzése itt elérhető.

Leave a comment!

Add your comment below, or trackback from your own site. You can also subscribe to these comments via RSS.

Be nice. Keep it clean. Stay on topic. No spam.

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

This is a Gravatar-enabled weblog. To get your own globally-recognized-avatar, please register at Gravatar.

*