„Maradtak bennünk kérdések a választási reformmal kapcsolatban. Fel fogjuk tenni őket.” Így hirdettük meg a Facebookon a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Karával közös „Célegyenesben a választási reform” című konferenciánkat. Lássuk, mire jutottunk.

Ez nem egy részletes konferencia-beszámoló, csak a főbb tanulságokat vesszük sorra. Tájékozódhat a konferenciáról például itt és itt, a teljes program pedig itt érhető el.

A levélben szavazók névjegyzéke

A választási eljárási törvény (Ve.) utolsó nagyobb volumenű módosítása óta slágertéma a levélben szavazók névjegyzékének nyilvánossága. A személyes adatokat leszámítva azok teljes tartalma közérdekű, s mivel a Ve. nem rendelkezik azoknak sem a nyilvánosságáról, sem a titkosságáról, azoknak főszabály szerint elérhetőnek kell lenniük. Ezt már eddig is sejthettük, de az bizonytalan, hogy az Országos Választási Iroda (OVI) korábbi jó gyakorlatát megtartja-e a még fel sem állt Nemzeti Választási Iroda (NVI). Az OVI ugyanis korábban törvényi kötelezettségét is meghaladva biztosította a választási adatok nyilvánosságát. Most is az lenne a szerencsés, ha a regisztrációs időszak első pillanatától kezdve az NVI naponta frissülő adatokat tenne közzé a határon túlról feliratkozottakról, ahogy a levélszavazatok beérkezésétől kezdve is folyamatos adatszolgáltatásra volna szükség. A Ve. mindezt nem biztosítja, de nem is tiltja meg; ha a törvényt nem is módosítják, a végrehajtási rendeletben még elképzelhető, hogy mindez bekerül.

Bodnár Eszter szerint nincs lehetőség arra, hogy területi bontásban hozzák nyilvánosságra a külhoni szavazatokat, mivel a nem Magyarországon élő választóknak a lakóhelyüket nem, csak az értesítési címüket kell megadniuk, amikor regisztrálnak a külhoni névjegyzékre – márpedig ez magyarországi cím is lehet. Pontos, országos bontású eloszlási adataink tehát, úgy néz ki, nem lesznek a határon túlról érkező szavazatokról. Legfeljebb arra adott még az elvi lehetőség, hogy értesítési cím szerinti bontásban közölje az NVI az adatokat, ami a semminél több, de egyben megtévesztő is, mivel a magyarországi értesítési címekről nem fog kiderülni, valójában mely országok állampolgárait rejti.

Fontosabb kérdés, hogy a levélben szavazók névjegyzékét kellő alapossággal tudják-e ellenőrizni a pártok. A teljes nyilvánosság azért nem opció, mert a szlovákiai és az ukrajnai magyar állampolgárokat hátrány érheti, ha kiderül kettős állampolgárságuk. Arra kerestük a választ, hol van az a határ, amely lehetővé teszi a pártok számára, hogy ellenőrizzék a névjegyzékeket, de közben nem sodródik veszélybe egyetlen külhoni magyar állampolgár sem. A Ve. jelen pillanatban csak azt engedélyezi a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) tagjai számára, hogy betekinthessenek ezekbe a névjegyzékekbe, de azokról feljegyzést, másolatot nem készíthetnek. A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a jegyzetkészítés tilalmát fel kellene oldani, Pozsár-Szentmiklósy Zoltán pedig azt is felvetette, hogy a postai úton beérkező levélcsomagok szavazási iratainak ellenőrzése során az NVI mellett az NVB tagjai is jelen lehessenek.

Ez utóbbi ötlettel egy kritikus pont valóban kiiktatható lehet a rendszerből, de azzal már nem álltatták az előadók a hallgatóságot, hogy a levélszavazatok pártaktivisták általi begyűjtése kizárható volna. Ahol levélszavazás van, ott bizony számolni kell azzal, hogy sokan külső befolyás alatt voksolhatnak.

Márpedig egy választási eljárásban maximálisan meg kellene bíznia a választópolgároknak, legalább annyira, amennyire Halász Iván – ahogy anekdotájában érzékeltette – egy ismerőse bízik az establishmentben, és nem fél fasírtot rendelni egy alsóbb kategóriájú étteremben sem.

Pártdelegáltak száma

A nyilvánosságban elterjedt, hogy a szavazatszámláló bizottságokba vagy két pártdelegáltat küldhetnek a pártok, vagy egyet sem. A Ve. szövegezése elsőre nekünk is gyanús volt, de a konferencián Bodnár Eszter tiszta vizet öntött a pohárba: a törvény két ember delegálását teszi lehetővé, ami egy felső korlátot jelent, alsót nem. A pártok tehát vagy egy vagy két delegáltat küldhetnek a szavazatszámláló bizottságokba.

Kampányszabályozás

A nyakatekert kampányszabályozás értelméhez nem jutottunk közelebb. A mögött, hogy az országos listával nem rendelkező jelölőszervezetek, illetve a független jelöltek számára lehetséges lesz a kereskedelmi rádiókban és tévékben hirdetni, míg az esélyes pártok számára ez tiltott, sokan azt a motivációt vélték fedezni, hogy bizonyos kormányhoz közeli formációk elindíthatnak egy-egy jelöltet (de listát nem állítanak), és a könnyen jött országos médiafelületeken kampányolhatnak a kormánypártok mellett. Ez valóban lehetséges, de ugyanezt a trükköt bevethetik a jelenlegi ellenzéki erők is. A józan észnek ellentmondó szabályozás értelmét Répássy Róbert sem világította meg, azt mondta csak, hogy szerinte ez úgy volna logikus, ha nem az országos, hanem a helyi médiumokra vonatkozna a kispártok ingyen hirdetési lehetőségének biztosítása. Kérdésünkre, miszerint akkor ezt kodifikációs hibának tekinthetjük-e, annyit válaszolt, hogy ő annak tekinti. A törvény szövege ettől még változatlan.

A végtelenül életszerűtlen szabályozás próbájára egyébként aligha kerül sor jövőre, mivel a kereskedelmi tévékre és rádiókra vonatkozó korlátozás várhatóan nem vonatkozik majd a – részben vagy egészben, de – az országgyűlésivel egybeeső európai parlamenti választási kampányra. Ahogy Lamperth Mónika is megfogalmazta, legfeljebb annyi hatása lesz az új szabálynak, hogy a kampányfilmjükben nem Mesterházy Attila, hanem Gurmai Zita mondja majd el ugyanazt a politikai üzenetet. Ha jobban belegondolunk, ez sem jelentéktelen különbségtétel.

Répássy Róberttől azt is megtudtuk, hogy a kereskedelmi tévéknek és rádióknak nem lesz kötelező leadni a hirdetéseket, dönthetnek úgy is, hogy minden politikai szereplőt visszautasítanak. Arra azonban nem kaptunk választ, hogy a nyomtatott és az internetes médiumok számára előírt nyilvános árjegyzék miért nem vonatkozik a köztéri plakátokra – így továbbra is csak sejthetjük.

A kampányfinanszírozás évtizedek óta húzódó ügyéhez sem kerültünk közelebb. Bár Alexa Noémi részletesen vázolta, mik volnának az átláthatóság feltételei, a kormány továbbra sem látszik nyitottnak a civil szféra bevonására.

Esetleges módosítások?

Répássy Róbert először ellenjavalltnak nevezte, hogy a Ve. bármilyen módosítására kerüljön sor egy évvel a választás előtt, végül mégis nyitottnak mutatkozott arra, hogy a választás tisztaságát és az abba vetett bizalmat erősítő garanciákkal kiegészüljön a törvény. A konferencián felmerült szakmai javaslatok így talán nem voltak hiábavalóak.