A Fidesz választásirendszer-koncepciójának újabb részletei kerültek nyilvánosságra. A Lázár János által ismertetett tervek szerint jelentősen átalakul a választási rendszer kompenzációs mechanizmusa: megszűnik a különálló kompenzációs lista, helyette az országos listás szavazatokhoz számítják hozzá a töredékszavazatokat; változik a töredékszavazatok forrásának köre. VETŐ BALÁZS, a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány blogján nyáron publikált részletes választási modell segítségével ezen új szempontok hatásait vizsgálja.

Az új kompenzációs eljárás működése

A Fidesz frissített elképzelései szerint a kompenzációt nem egy külön erre a célra létrehozott listával oldják meg, hanem a listás mandátumelosztás rendszeréhez illesztik hozzá: a pártlistákra leadott szavazatokkal vegyítik a vesztes egyéni jelöltek szavazatait, valamint azokat a győztes jelöltre leadott voksokat is, amelyeket a mandátum elnyeréséhez szükséges 50 százalék plusz 1 szavazaton túl adtak le.

Ennek megfelelően a választásirendszer-modellben mindhárom vizsgált választás (2002, 2006, 2010) esetében először pártonként országosan összesítettük a vesztes jelöltek szavazatait. Ezután kiszámítottuk a győztes jelöltek 50 százalék plusz 1 szavazaton felüli szavazatmennyiségét, amelyeket szintén országosan számoltunk össze pártonként. Végül mindkét töredékszavazat–típust hozzáadtuk az adott párt listás szavazatmennyiségéhez

Az így kialakított kompenzációs szavazatszámokat országos összegeztük és ezt osztottuk el a kiosztható listás mandátumszámmal (90 mandátum).

Az így kapott szám lett az egy mandátum elnyeréséhez szükséges szavazatszám. Ezzel osztottuk el a pártok kompenzációs szavazatmennyiségét, az eredményül kapott hányados egészrészét tekintettük a pártok listás mandátumszámának. Ha az egészrészek összege nem érte el a 90 mandátumot, akkor a fennmaradó mandátumokat az osztási maradékok sorrendjében adtuk a pártoknak.

A kompenzációs eljárás hatásai

Az elemzés alapját jelentő modellben a 200 országgyűlési mandátumból 110 sorsa egyéni választókerületekben dőlt el, a fennmaradó 90 mandátum pedig listás rendszerben lett kiosztva. A modell korábbi — kompenzáció nélküli — eredményei azt mutatták, hogy lehetséges egy olyan új választási rendszer kialakítása, amely a korábbi választások támogatottsági adatait felhasználva azonos politikai eredményt hoz létre.

Ezen a bejelentett kompenzációs eljárás bevezetése sem változtat: a 2010-es választás adatainak bázisán így is erőteljes kétharmados többsége alakul ki a Fidesz–KDNP szövetség mögött; a 2002-es és a 2006-os eredmények alapján pedig szűk baloldali többség jelenik meg.

A 2002-es és 2006-os szoros eredmények esetén 3 mandátum helyét módosítja a kompenzáció, ezeket az MSZP-től és a Fidesztől csoportosítja át az SZDSZ-hez.  A 2010-es viszonyok között már az MSZP is a kompenzáltak közé tartozik, a Fidesz 13 mandátumos vesztesége így a három ellenzéki párt között oszlik meg.

Az új kompenzációs mechanizmus két komponense közül a veszteseket kompenzáló elem a meghatározó. Ennek oka az, hogy míg ezen az ágon minden választási szituációban több százezres, akár milliós nagyságrendben jutnak a pártok töredékszavazathoz, addig a győzteseknek járó kompenzációs szavazatnyereség ennél jelentősen alacsonyabb. Szoros választási eredmény esetén gyakorlatilag elenyésző a győztesnek járó plusz töredékszavazat mennyisége, nem éri el az egy mandátumhoz szükséges szavazatszámot. Nagyarányú győzelemnél — mint amilyen a 2010-es Fidesz–KDNP siker volt — azonban a legerősebb szereplőt már többletmandátumhoz juttatja ez az elem.

Eljelentéktelenedő kompenzáció

Miközben a Fidesz által javasolt új választási rendszer a kompenzációs mechanizmust a korábbinál több elemből építi fel, aközben a választási végeredményt befolyásoló súlyát jelentősen csökkenti.

Az elmúlt három választás során a rendszerváltás óta érvényben lévő választási szabályok alkalmazásával a teljes mandátumszám 16-18 százalékának sorsa dőlt el a kompenzáció működése során. Az új szabályozás szerinti eljárás esetében ez az érték jelentősen alacsonyabb, 1,5-6,5 százalék közötti, sokkal kisebb lehetőséget biztosít tehát a választáson vesztes szereplők kompenzálásra.