Az új választási rendszer olyan apró részletek újragondolását is kikényszeríti, mint a választói névjegyzék összeállításának módja. Látszólag technikai kérdés, valójában a külhoni választópolgároktól egészen eltérő magatartást követel majd meg, mint a magyarországiaktól. A névjegyzékkel kapcsolatos kihívásokat RYTKÓ EMÍLIA, az Országos Választási Iroda volt vezetője tekinti át.

A választójog alkotmányos alapjog, amelynek érvényesülését  eljárási szabályok sora biztosítja. A választási eljárás egyik kiemelt garanciális szabálya a választójogosultak nyilvántartása : a választói névjegyzék. Létrehozását az egyes országokban eltérő módon szabályozzák, de mindenütt ugyanazon követelményeknek kell megfelelniük. Közülük is a legfontosabbak: a választói névjegyzék legyen teljes körű és pontos, legyen átlátható és a jogosultak számára hozzáférhető, támogassa a szavazás lebonyolítását, a választás eredményének megállapítását. A választói névjegyzékek létrehozásában ott mutatkozik a legnagyobb különbség, hogy milyen mértékben igényli az állampolgárok közreműködését. A névjegyzékkészítésnek így ismerjük az aktív és a passzív rendszerét.

Az aktív rendszer

Az aktív rendszerekben a választójogosult állampolgároknak személyesen kell kezdeményezniük, hogy felkerüljenek a választói névjegyzékbe.

Ez történhet a leggyakrabban egy regisztrációs kérelem benyújtásával, akár postán, akár személyesen, vagy akár valamilyen más igazgatási eseménnyel összekötve. Tekintettel arra, hogy  személyes közreműködést igényel, soha nem fogja kitenni a választókorú lakosság 100 százalékát; vélhetően a társadalmi kérdések iránt fogékonyabb és a  választáson nagy valószínűséggel valóban részt vevő polgárok körét jelenti. A tapasztalatok szerint ez a kör nem tiltakozik a kampányba való bevonásuk ellen sem, gyakran kimondottan igénylik a pártok tájékoztatását.

Nagy-Britanniában minden év szeptembere és novembere között regisztrációs űrlapokat küldenek ki a háztartásokba, ezek visszaküldésével lehet felkerülni a névjegyzékbe. Az Egyesült Államokban 1993 óta a fiatal polgárok a jogosítvány megszerzésekor egyidejűleg névjegyzékbe is kerülnek, kivéve, ha ezt kifejezetten megtiltják. Sajátos az eljárás Törökországban, ahol április második vasárnapján az állampolgárnak otthon kell várni a névjegyzéket összeíró hivatalnokot – ha nem teszi, kimarad.

A passzív rendszer

A választópolgárok közreműködése nélkül, passzív módon előállított névjegyzék is széles körben (így Magyarországon is) elterjedt megoldás. Ennek feltétele, hogy az országban létezzen teljes körű népesség-nyilvántartás. A választópolgár akkor értesül  arról, hogy szerepel egy adott szavazókör névjegyzékében, ha megkapja az erről szóló értesítést (megjegyzem, a „kopogtatócédula” ezzel az értesítővel azonos, nem az ajánlószelvénnyel).

Hazánkban a személyiadat- és lakcímnyilvántartás az a közhiteles adatbázis, amely alapját képezi a választói névjegyzék előállításának. Kezelését – más nagy nyilvántartási rendszerekkel együtt – a Központi Nyilvántartó hivatal végzi. A választási eljárási törvény pontosan szabályozza, hogy a választási folyamatban, e tekintetben kinek milyen jogosultsága és feladata van, különös tekintettel a személyes adatok érzékeny voltára. Minden településen a jegyző felel a szavazókörönkénti névjegyzék előállításáért. Annak érdekében, hogy ezt elvégezhesse, a választás kitűzése után  a hivatal lehetővé teszi a választójogosultak adatainak elérését, és a névjegyzék kiinduló állapotának elkészítését. Erről a névjegyzékről kapja a választópolgár a már említett értesítőt.

A választói névjegyzék keletkezése pillanatától és folyamatosan változik. A költöző állampolgárt például míg az egyik szavazókör névjegyzékéről törlik, a másikéra felveszik. Választópolgárok elveszíthetik választójogukat (például mert közügyektől eltiltó jogerős ítélet születik ellenük), mások megszerezhetik (például mert betöltik 18. életévüket).

A személyes adatok változásán túl a legkülönbözőbb élethelyzetek eredményezhetik a névjegyzék módosulását. Betegség, kórházi ápolás (mozgóurna), családi esemény a szavazókörtől távol (igazolás kiadása), külföldi elfoglaltság (átkerülés a külképviseleti névjegyzékre), haláleset – mind-mind azt igazolják, hogy a kiinduló névjegyzék a szavazás napjáig számos módosításon megy keresztül, mely a választási szervektől folyamatos közreműködést igényel.

A szavazás napja előtt a választói névjegyzéket lezárják: ekkor kapunk végleges és pontos képet a választójogosultak teljes számáról, mely a szavazás napján már nem módosulhat. A választás éjszakáján a névjegyzéki adatokból kimutatható a választói aktivitás, amelynek segítségével megállapítható a választási forduló érvényessége.

Az elmúlt választások során a személyiadat- és lakcímnyilvántartás alapján összeállított névjegyzékek jól szolgálták a választások törvényes lebonyolítását. Tehették ezt azért is, mert csak azok rendelkeztek választójoggal, akiknek volt lakcímük, s így a nyilvántartásban szerepeltek. Mindez azért érdekes, mert bár a névjegyzék eredetileg „hivatalból” készül, továbbvezetése és karbantartása már eddig is csak a választópolgárok aktív  közreműködésével volt lehetséges, az új választási rendszer pedig egy újabb lépést tehet az aktív rendszerek irányába.

A választási reform várható hatása

Noha még nem ismerhetőek a 2012. januárban hatályba lépő Alkotmánynak megfelelő sarkalatos törvények – így a választási rendszer sem –,  de az Alkotmány XXIII. cikke, a „minden  nagykorú magyar állampolgárnak”  járó választójog tekintetében eléggé kiszámíthatóvá teszi a várható jogszabályt.

Nem tudható, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok választójoga hogyan érvényesül – szavazataik összeadódnak-e a többivel vagy elkülönített mandátumokat eredményeznek, országos listára vagy külön listára szavaznak-e stb. –, de ennek elemzése nem is tárgya jelen írásnak. Az viszont igen, hogy hogyan kerülhetnek a hazai lakóhellyel nem rendelkezők a névjegyzékre.

Mivel állampolgársági nyilvántartást a központi nyilvántartó nem vezet, honnan tudható hogy a világ különböző pontjain hány magyar állampolgár él? Technikailag nem elsősorban azon honfitársaink köre fog gondot okozni, akik 2011. január óta kérték honosításukat, mert ismereteim szerint – bár külföldi címmel – ők már szerepelnek a központi nyilvántartásban. Az igazi kérdést azok köre jelenti, akik a múlt század negyvenes éveitől kezdve kivándoroltak, és sem ők, sem leszármazottaik nem veszítették el magyar állampolgárságukat.

Természetesen nem becsülném le annak valószínűségét, hogy a lakóhelyük szerinti  országban asszimilálódtak, és az is valószínű, hogy nem beszélik már mindannyian a magyar nyelvet, sőt sokan közülük Magyarországon sem jártak talán, de a magyar állampolgárságuk tény, azt kérniük nem kell, így tehát potenciális választók. Ez lényegében azt jelenti, hogy el sem kell hagyniuk saját otthonukat, kérhetik a magyar állampolgárságuk megállapítását, s ennek eredményeként kérhetnek és kaphatnak magyar útlevelet.

Mielőtt megnéznénk, hogyan kerülhetnek fel a választói  névjegyzékre, érdemes áttekinteni, hogyan csinálják ezt máshol. Franciaországban például a külföldi konzulátusok veszik névjegyzékbe a kérelmezőt abban a választókerületben, ahol már öt éve fizeti az önkormányzati hozzájárulást, vagy ahol az utolsó lakcíme volt, vagy végső esetben, ahol született. Németországban – legkésőbb a választás előtt 21 nappal – a távozásuk előtti lakóhelyükre kérhetik a névjegyzékbe vételt ahhoz, hogy szavazhassanak.

Vannak olyan országok is, ahol a külföldön eltöltött időhöz kötik a választójog gyakorlásának lehetőségét. A brit állampolgár akkor kérheti a korábbi lakóhelye szerinti névjegyzékbe vételét, ha nem több mint tizenöt éve hagyta el az országot. Ha akkor még nem volt nagykorú, a szülő lakóhelyét is elfogadják. Svédországban, Ausztriában pedig az országból való távozás után  még tíz évig kérhető a névjegyzékbevétel.

Ha tehát a külhoni magyar állampolgárok is választójogot szereznek, a névjegyzék összeállításához már nem lesz elegendő a jelenlegi módszer, bizonyosan szükségessé válik a választópolgárok személyes közreműködése is. Mivel a korábban leírt követelményeket a választás korrekt lebonyolítása érdekében nem adhatjuk fel, a választási szervek eminens feladata lesz a jelentkezők választójogosultságának és állampolgárságának ellenőrzése.

A regisztráció módját és a benyújtandó dokumentumok körét (magyar útlevél, állampolgársági bizonyítvány vagy honosítási okirat) jól kidolgozott jogszabálynak kell majd szabályoznia. Valószínűleg nem spórolható meg a különféle nyilvántartások korszerűsítése sem (ilyen lehet például a külföldön élő magyarok lakóhelyének nyilvántartása).

Nem könnyíti meg a helyeztet továbbá, hogy hazánkban választástípusonként eltér a választójogosultak köre.

Az egész választási szisztémához képest egy – nem jelentéktelen – részletkérdés a választói névjegyzék létrehozása. Jól látható ennek összetettsége, de megoldásához támaszkodhatunk számos nemzetközi és húsz év hazai tapasztalatára is, amit könnyelműség volna nem figyelembe venni.

(A címlapfotó forrása: Nol.hu)