A vártnál nagyobb részletességgel kidolgozott és szélesebb körű támogatottságra is esélyes választásireform-javaslatot terjesztett be a Fidesz a parlament elé. Mivel a párt az elmúlt években következetesen elhárította a kisebb létszámú parlament részleteire vonatkozó kérdéseket, az tűnt valószínűnek, hogy csak a 200 fős keretszámot kívánják most Alkotmányban rögzíteni, a szisztéma átalakításával pedig kivárnak. A tegnap beterjesztett törvényjavaslat azonban nem csak azért meglepő, mert az eddig vártnál több konkrétumot tartalmaz, hanem mert számos vonatkozásában nagyvonalúnak mondható a többi politikai erő irányába.

A következő napokban felvázoljuk, milyen reális forgatókönyvekben gondolkodhat a Fidesz választásireform-fronton, de akármelyik mellett is teszi majd le a voksát, a legfontosabb követelmény, amit támasztanunk kell vele szemben, hogy feloldja az alkotmányos aggályokat. A Political Capital négy éve folyamatosan napirenden tartotta ezeket az eltérő súlyú problémákat, az új politikai térben azonban célszerű mindezt újraértelmezni, még mielőtt az új struktúrákon gondolkodnánk.

Bár az ajánlószelvények leadásának pénteki határideje óta sok apróság változott, a lényeg, miszerint öt politikai erőnek van esélye bejutni a parlamentbe, továbbra is fennáll.

A hatodik parlamenti választás selejtező mérkőzései pontosan olyan sportszerűtlenül zajlanak, ahogyan a jelenlegi szabályozás mellett elvárható. Látjuk a feltört postaládákat, az álaktivistákat, az erőfölénnyel való visszaélést, a virágzó ajánlószelvény-feketepiacot, és nincs okunk feltételezni, hogy jóhiszemű állampolgárok százezreinek (talán millióinak) személyes adatai ne illegális adatbázisokban landolnának. Az ajánlásra épülő jelöltállítási rendszer tarthatatlansága választásról választásra egyre nyilvánvalóbb, a politikai ellenérdekeltség azonban mindeddig lehetetlenné tette a reformját. A Political Capital elemzésének szerzője LÁSZLÓ RÓBERT választási szakértő.

Három éve szajkózzuk, hogy az ajánlószelvény intézménye finoman szólva elfáradt, és emiatt sorozatos „kopogtatócédula-botrányoktól” lesz hangos a 2010-es választás. Szóltunk röviden, és hosszabban, szóltunk egyedül, majd más elemzőkkel együtt – olyanokkal, akik nem „rettegnek” attól, hogy kimondják: az ajánlószelvény-rendszer egyszerűen rossz, mert folyamatos visszaélésekre ad lehetőséget, illegális adás-vételi aktussá degradálja a jelöltállítást, adatvédelmi szempontból pedig tarthatatlan.

„Az egyik aktivista végigkopogtat egy házat saját pártja nevében, és összeszed X számú ajánlószelvényt. Aztán az ugyanazon párthoz tartozó kollégája megy végig ugyanezen a házon, de már egy másik párt nevében. »Ne tessék bajlódni a kitöltéssel, csak tessék aláírni, majd mi megoldjuk a többit« – mondja a választópolgárnak, és máris a kezében van egy kincs, az aláírt ajánlószelvény, amit még bármelyik jelölt nevére ki lehet állítani” – ismerteti a képviselőjelölt-állítás egyik illegális, ám bevett módszerét László Róbert. Rádai Eszter interjúja.

A sok sebből vérző választási rendszer átfogó reformjára belátható időn belül nincs esély, állagmegóvására viszont feltétlenül szükség volna, mivel a hatályos jogszabályok elavultsága már évek óta alkotmányossági aggályokat is felvet. A Political Capital Institute álláspontja szerint a hibák javítása a választási szisztéma megváltoztatása – azaz a pártpolitikai érdekek lényeges sérelme – nélkül is kivitelezhető lenne. 

2007-ben a Political Capital Institute kutatási programot indított a magyarországi alkotmányos alapjogi és esélyegyenlőségi problémák feltérképezésére. A választási rendszerrel (és más témákkal) kapcsolatban több javaslatot is meg­fogalmaztunk.