A külhoni magyarok egy részének bevonása a magyarországi politikai harcba a kettős állampolgárság intézményén keresztül intellektuális kihívás elé állítja a magyar politikai közélet résztvevőit, a politikusokat és az elemzőket egyaránt. Számos olyan kérdés merül fel – a névjegyzékek titkosságától a szavazatok valós súlyán át egészen azok várható eloszlásáig –, amelyek önmagukban is érdekesek, és éppen ezért az eddigiekben is okkal foglalkoztatták a magyarországi közvéleményt. RAVASZ ÁBEL szociológus, a Publicus Slovensko intézet vezető elemzője azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy mivel ezek a kérdések egyaránt magyarországi perspektívából születtek, azt nézik, hogyan hat Magyarországra, a magyar politikai elit gondolkozására és jövőjére ez az új helyzet. Ez természetesen logikus, párhuzamosan azonban létezik egy másik olvasat is: ez pedig az, hogy hogyan csapódik le, miért fontos és hogyan hat a kettős állampolgárságon keresztüli szavazás intézménye a határon túli magyar közösségekre.

1. Rétegződés

Akárhány ember is adja majd le szavazatát a határokon túl, abban már ma biztosak lehetünk, hogy véleményük nem lesz reprezentatív a határon túli magyar politikai közösségekre nézve. Ennek oka az a fajta rétegződés, amely az elmúlt évek során a határon túli magyar közösségekben kialakult. Két olyan fő ok nevezethető meg, amely ezt a rétegződést létrehozta: a kettős állampolgárság intézményének létrejötte, valamint a határon túli magyarok politikai képviseleti szervei közötti budapesti súlyozás.

Annak ellenére, hogy a kettős állampolgárság intézményének elméleti és gyakorlati hasznosságával kapcsolatban a látszólagosnál jóval nagyobb konszenzus van a magyarországi politikai elitben, az elmúlt tíz év politikai manőverei – egy aktív, de a nemzetpolitikát az aktuálpolitikának alárendelő jobboldal, valamint egy folyton védekezésbe kényszerülő, az aktuálpolitizálásban partner és ráadásul a megfelelő súlyozásra képtelen baloldal –  azt eredményezték, hogy az állampolgársági kérdések mára olyan témává alakultak, amelyben a legfontosabb viszonyítási ponttá a pártpreferencia vált. Hatványozottan igaz ez a határon túl. Egy 2010-es szlovákiai felmérés szerint a politikai kötődés a kettős állampolgárságról kialakított vélemény legfontosabb prediktora: a Fidesz-közeli MKP tábora a kettős állampolgárság létrehozásában nagyvonalú nemzetpolitikai lépést, összekötő szándékot lát, miközben a Fidesz által ignorált Híd tábora újabb magyar beavatkozást és szándékos feszültségkeltést lát a mögött, hogy az Orbán-kormány konzultáció nélkül, a(z akkor még első) Fico-kormánnyal dacolva húzta meg ezt a lépést.

Hasonló ereje van annak az általam „szelektív partnerség-elvű” nemzetpolitikának nevezett hozzáállásnak is, amely azt eredményezi, hogy a Fidesz-kormányzat nyíltan válogat a határon túli politikai szervezetek között. Az erdélyi RMDSZ és az ukrajnai UMDSZ egyaránt elhidegülő magyar kormánnyal szembesült, a szlovákiai Híd pedig gyakorlatilag izolálódott Magyarországtól – mindez annak ellenére, hogy az említett pártokkal szemben de facto preferált politikai szervezetek (EMNP, KMKSZ, MKP) rendre kudarcot vallottak az elmúlt parlamenti választásokon. A magyar fél beavatkozása a kampányokba polarizálta a határon túli közösségek Budapesttel kapcsolatos álláspontját, újabb löketet adva a rétegződésnek.

A végeredmény: a kettős állampolgárok körében – hivatalos adatok hiányában csak feltételezhetően – magasan felülreprezentáltak a Fidesz szimpatizánsai a határon túli magyar közösségek egészéhez képest. (Ezt igazolják a HVG és a Political Capital megbízásából a kolozsvári Kvantum Research által készített romániai felmérésének – egyébként némileg eltúlzottnak tűnő – eredményei.) Az események alakulása utólagosan hitelességet ad azon értelmezésnek, amely szerint a Fidesz első blikkre értelmetlen, a határon túli politikai képviselet egyes pártjaival konfliktusokat kereső nemzetpolitikája nagyon is tudatos bázisképzést céloz. Úgy tűnik, hogy a Fidesz maga is tisztában volt azzal, hogy az a toposz, hogy a határon túliak csakis a jobboldalt hajlandóak támogatni, nem igaz, és ezért nem bízta a véletlenre azt, hogy azok, akik végül az urnákhoz járulhatnak majd 2014-ben, tömegében kire voksolnak.

2. Demográfia

Sok szó esik arról, mekkora ereje lehet majd a határon túli magyar szavazatoknak a végeredmény alakulásában. Az azonban már kevesebb figyelmet kapott a korábbiakban, hogy a határon túli magyar szavazatok egyes szegmenseinek mekkora súlya lesz ezen belül. A környező országok autochtón magyar kisebbségei közül az erdélyi magyarok, mintegy másfél milliós lélekszámukkal eleve nagyobb közösséget alkotnak, mint a maradék hat ország együttvéve. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a maga félmilliójával a második legnagyobb magyar közösséget magáénak tudó Szlovákiában az ún. „ellentörvény” miatt (amely a szlovák állampolgárság elvesztésével fenyegeti a magyar állampolgárságot felvevőket) eleve jóval kisebbnek (potenciálisan minimálisnak) gondolható a honosított állampolgárok aránya, illetve hogy Kárpátalján is hasonló a helyzet, akkor nagyon úgy tűnik, hogy a határon túli szavazatok valójában egy kis vajdasági ízzel fűszerezett erdélyi véleményként jelennek majd meg.

Ennek legfőbb politikai következménye lehet, hogy vélhetően éppen Románia lesz az a hely, ahol a leginkább ádáz harc folyhat majd a szavazatokért a kormánypárt és ellenzéke között. A magyarországi politikai küzdelem exportja nem új jelenség, félő azonban, hogy ez új méretet ölthet majd a választások előtt. Paradox módon éppen Szlovákia és Ukrajna magyar közössége mondhatja majd magát szerencsésnek ebből a szempontból a kampányidőszakban, hiszen vélhetően őket kíméli majd meg leginkább a politikai küzdelem átgyűrűzése. Itt megjegyzendő, hogy fogalmunk sincs arról, hány a – világszerte mintegy 2,5-3 millió fősre becsült – magyar diaszpórához tartozó szavazó egészíti majd ki az autochtón magyar közösségekhez tartozókat. Akármekkora is legyen ez a szám, a fenti tézist valószínűleg nem befolyásolja, mivel pont szétszórtságuk miatt a diaszpórában aligha lehet olyan intenzív kampányt folytatni, mint mondjuk a Székelyföldön.

3. Motiváció és regisztráció

A legkevésbé felmért témák közé tartozik, hogy a határon túliak egyáltalán miért akarnak szavazni. Véleményem szerint alapvetően három motivációs csoportot különböztethetünk meg: igény a beleszólásra, célzott rekrutáció és önös érdek. Ez a három motivációs csoport természetesen kerülhet átfedésbe egymással, de egyébként eltérő időtávot és eltérő mélységű involvációt feltételez. Első blikkre a leginkább stabil szavazóknak azokat gondolhatjuk, akiknek belső értékrendje diktálja az igényt a magyar eseményekbe való beleszólásra, minden különösebb saját érdek nélkül. Egy ilyenfajta belső motivációnak azonban megvannak a korlátai: mivel csupán egy késztetésről, nem pedig egy érdekről van szó, esetükben a valós választási részvétel– minden kinyilvánított szándék ellenére – kérdéses.

Érdekes csoportot jelentenek azok, akik vélt vagy valós önös érdekük miatt szavaznak. Ők azok, akik úgy gondolják, hogy jövőjüket befolyásolja az, hogy milyen kormány van Magyarországon. Ide tartoznak azok, akiknek a leginkább közvetlen kötődéseik vannak az országhoz – itt dolgoznak, tanulnak, esetleg családjuk él itt –, illetve azok is, akik az eltérő nemzet- és szomszédságpolitikai irányokat személyes életüket befolyásoló tényezőként élik meg. Az ő szavazási hajlandóságuk viszonylag erősnek tűnik, és vélhetően a leginkább közelről követi majd az anyaországi trendeket a pártok támogatottságában.

Végezetül pedig ott van az a csoport, akik önmaguktól nem feltétlenül szeretnének részt venni a magyarországi politikai életben, de egy helyes kampány és megfelelő motiváció segítségével rávehetőek a szavazásra. Ők azok, akiknek mobilitásáért minden egyes kampány idején újra meg kell harcolni, és ők jelentik azt az embertartalékot, akikért a leginkább ádáz küzdelem folyhat majd a határokon túl.

Ezen a ponton válik érdekessé a választási regisztráció intézménye. Mint kiderült, a határokon túl élő szavazók számára érvényben marad a regisztrációs kötelezettség. Ez – összhangban azzal, ami a magyarországi regisztrációról általánosságban elhangzott – csökkenti a szavazási hajlandóságot, különösen azoknak az esetében, akik nem százszázalékosan motiváltak a részvételben. A határon túliak között kifejezetten nagy áldozatokat szedhet a regisztráció: vélhetően viszonylag alacsony azon potenciális külhoni választópolgárok aránya, akik mindenféle külső segítség és motiválás nélkül is megteszik majd azt a plusz egy lépést, amivel előkészítik saját későbbi voksukat egy másik ország parlamenti képviseletével kapcsolatban. Véleményem szerint ez eltolódást hozhat a fenti három csoport között: éppen azoknak fog a legkevésbé problémát okozni a regisztráció, akiket kampányszerűen, szervezetten tolnak el egészen az urnákig. Ez azoknak a pártoknak kedvez, akik jó szervezőkészségük mellett erős határon túli hálózatokkal is rendelkeznek – a Fidesz partnerszervezetei pedig ezt a szerepet kiválóan betöltik. (Hasonló okokból a következő választás nagyon érdekes tesztje lesz a Jobbik határon túli partneri kapcsolatainak és politikai potenciáljának.)

Összegzés

A külhoni szavazók bevonását illetően a választások tisztaságával kapcsolatos félelmek mellett érthető, hogy kevesebb figyelmet kap ezen új szavazók helyzete és motivációja, de ennek ellenére egy fontos témáról van szó. 2014-ben a határokon túl élő állampolgároknak egy gondosan szelektált rétege voksol majd: zömében olyanok, akiket a Fidesz jól célzott rétegzési stratégiája juttatott el az urnákig. A határon túli szavazat zömét a romániai magyarság voksa teszi majd ki, éppen ezért feltételezhető, hogy a választási kampány is pontosan Erdélyben lesz a leginkább ádáz. A kampány annál is fontosabb, hogy a választási regisztráció miatt valószínűleg azok fognak eljutni a legnagyobb arányban az urnákig, akik – belső motivációjuktól függetlenül – kellő támogatást kapnak majd a kampány során abban, hogy aktívan kimutassák részvételi igényüket a regisztrációval, majd pedig el is menjenek választani.

De ezek csupán a rövid távú megfontolások: hosszú távon egészen más trendek is elképzelhetőek. Nyilvánvaló, hogy hosszú távon a határon túliak arra szavaznak majd, aki a leginkább hitelesen és hatékonyan képviseli saját érdeküket. Miután 2014-ben tisztázódik, hogy mekkora választói demográfiáról van szó pontosan, a pártok belőhetik azt, mekkora súlyt adnak a határon túli ügyeknek politikájukban. Ez lesz az a pont, amikor a kettős állampolgárság a határon túli közösségek számára is értékes erőforrássá válhat, nem csak az egyéni haszonélvezők, hanem a közösségek szintjén is. De ettől a 2014-es választások hatalmi logikája még nagyon, nagyon távol áll.

(A Richard Serra „The Matter of Time” című alkotását ábrázoló kép forrása: Christopher Volpe’s Art Blog)