Home » Elemzések, Featured, Headline, Kommentárok, Közlemények

Alaptörvény-ellenes-e a regisztráció?

10 August 2012 Szerző: Címkék: Egy komment

A részletszabályok pontos ismerete nélkül nem vennénk a bátorságot, hogy a választói feliratkozás néven bevezetésre váró előzetes regisztrációról kijelentsük, hogy az az Alaptörvénybe vagy nemzetközi egyezményekbe ütközik. Mivel azonban az Alkotmánybíróság volt elnöke ezt megtette, érdemes megnézni, mi olvasható ki az Alaptörvényből, és mire számíthatunk egy szükségesség-arányosság teszten.

Aszófői beszédében Sólyom László úgy fogalmazott: „Az előzetes feliratkozás nemrég felmerült ötletéről pedig tudni kell, hogy az az Alaptörvénybe és az Emberi Jogok Európai Egyezményébe ütközik.”

Az Alaptörvény vonatkozó passzusa:

„XXIII. cikk, (1) Minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásán választó és választható legyen.”

Az úgynevezett textualista értelmezés (amely szigorúan a szövegben megfogalmazottak alapján hoz döntést egy törvény, vagy esetünkben egy részleteiben alig ismert ötlet alkotmányosságáról) sajnos nem sokat segít. Mit értünk ugyanis pontosan az alatt, hogy „az országgyűlési képviselők (…) választásán”? Ha a választási eljárás folyamatát, akkor abból nem zár ki a regisztráció: minden választópolgár részt vehet benne, legfeljebb van, aki (azzal, hogy nem regisztrál) önként kiszáll a választási procedúrából. Ha viszont azt értjük alatta, hogy a választás napján mindenki választó lehessen, akkor ennek a feltételnek már valóban nem tesz eleget: a nem regisztráltak ugyanis – az eddig bejelentett információk szerint – akkor már nem élhetnek választójogukkal. Utóbbi értelmezést gyengíti, hogy az ominózus mondat úgy fogalmaz, hogy minden nagykorú magyar állampolgár „az országgyűlési képviselők (…) választásán választó és választható” kell, hogy legyen. Értelemszerűen a választás napján nem lehet mindenki választható, csak azok, akik előtte a jelöltállítási kritériumokat teljesítették. Mindez arra enged következtetni, hogy az Alaptörvény a választás alatt a teljes választási eljárást érti, amiből viszont nem feltétlenül zár ki az előzetes regisztráció.

A normaszövegek ugyanakkor önmagukban keveset mondanak. Az Alkotmánybíróság (vagy akár a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága) általában szükségesség-arányosság tesztet alkalmaz. Egy alapjog korlátozása ugyanis akkor alkotmányos (vagy egyezménykonform), ha

1. valamilyen legitim cél érdekében történik;

2. ezt a legitim célt nem lehet elérni kevésbé alapjog-korlátozó módon;

3. az alapjog-korlátozás (mint veszteség) és a legitim cél elérése (mint nyereség) egymással arányban vannak.

Az alapjogi teszt mindhárom lépésének teljesülnie kell; ha valamelyik elbukik, akkor alkotmánysértő/egyezménysértő a korlátozás.

Önmagában a regisztráció természetesen nem alkotmány- vagy egyezménysértő (lásd például a grúz esetet), de először is meg kell találni a „legitim cél”-t, aminek érdekében egy országban bevezethető. Jellemzően ez szokott lenni a naprakész választói névjegyzék előállítása. Magyarországon ez nem probléma, mivel választási irodáink mindig kiválóan megoldották ezt a feladatot az állampolgárok aktív közreműködése nélkül is – nincs tehát regisztrációs kényszer. Ezen mit sem változtat az a sűrűn hivatkozott tény, hogy a külhoni magyarokról a magyar államnak nincs nyilvántartása, ezért ők csak regisztráció után élhetnek friss választójogukkal. A magyarországi lakcímmel rendelkezőket ez egyáltalán nem érinti (ahogy a nemzetiségi listákra való szavazáshoz szükséges feliratkozás is egészen más, speciális probléma).

Milyen alkotmányjogi szempontból is legitimnek tekinthető céllal lehet akkor alátámasztani a regisztrációból fakadó alapjog-korlátozást? A „tudatos” választókra való hivatkozással biztosan nem, nemcsak azért, mert nem léteznek ilyenek, hanem azért sem, mert választó és választó között nem tehetünk különbséget azon az alapon, hogy ki mennyire megfontolt döntés eredményeképp adja le voksát.

Egyetlen hivatkozási alap maradt: a csalások megakadályozása. Hogy az ismertté vált visszaélések arányban vannak-e az új intézmény alapjog-korlátozásával (ez a fenti alapjogi teszt harmadik lépése), már nehezebb megítélni. Az ún. láncszavazás technikája például régóta ismert, de nincs rá bizonyíték, hogy bármelyik párt tömegesen alkalmazta volna. Ennél fontosabb, hogy a láncszavazást aligha lehet kiszűrni előzetes regisztrációval: ha egy politikai erő ilyesmire készül, akkor nem fogja röstellni feliratkozásra „ösztönözni” az ebben részt venni hajlandókat.

Ugyanez a helyzet a „buszoztatás”-on alapuló visszaélésekkel. Szinte minden választás során hallottunk olyan esetekről, hogy a szavazás napján kis értékű ajándékokkal csábítva szállítottak választókat a szavazókörökbe, de az előzetes regisztráció erre sem szolgál megoldással, sőt inkább megkettőzné azt: egy helyett immár két alkalommal kellene választókat utaztatni és megajándékozni.

A bírói mérlegelés ekkor léphet be a képbe. Szólhat úgy is a verdikt, hogy a regisztráció, ha nem is képes megelőzni a vázolt választási csalásokat, legalább megnehezíti és megdrágítja azokat. A visszaélések nehezítése azonban ebben az esetben sem valószínű, hogy arányban lenne az alapjog-korlátozással.

Kormánypárti politikusok elszólásai és a közvélemény-kutatási adatok világossá teszik, hogy a kormánypárt tényleges motivációja a kiábrándult, apatikus választók távoltartása a választástól. Ez a törekvés bizonyosan alaptörvény- és egyezménysértő, de ha sikerül meggyőzni a bírákat arról, hogy az intézmény alkalmas a csalások visszaszorítására, akkor már csak az a kérdés, hogy arányos-e a velejáró alapjogsérelem. Sok múlik a részletszabályokon. Ha ugyanis a regisztráció egyszerű, és az utolsó pillanatig akár az összes szavazókörben is lehetséges, akkor az alig korlátozza a választójog gyakorlását. Ha azonban komoly nehézségekkel jár majd a feliratkozás, és valóban hetekkel, netán hónapokkal a választás előtt lezárul a regisztrációs időszak, akkor nehéz lesz bebizonyítani, hogy nem bizonyos szavazói csoportok kizárására irányul az intézkedés.

Sólyom László aktivista szerepfelfogású alkotmánybíró volt, alighanem ennél is több szempontot mérlegelt, mielőtt határozott álláspontját megfogalmazta. A részletszabályok azonban még árnyalhatják azt.

(Fotó: 168 Óra)

One Comment »

  • Tóka Gábor said:

    Kitünő elemzés, nagyon tetszik a tömörsége és az árnyaltsága is. Néhány további gondolat.
    1. Minél kevesebben szavaznak (illetve jogosultak szavazni), annál költséghatékonyabb mindenféle csalás, hiszen annál nagyobb a politikai hatása minden szavazatnak. Tehát az előzetes regisztráció (pláne a kötelező szavazással való teljesen logikátlan, bár Dél-Amerikában gyakori egybekötéssel) növeli a csalásra való kedvet, miközben semmivel sem csökkenti annak kockázatát és az egy-egy csalással szerzett szavazatra eső költségét.
    2. Abban azonban van egy féligazság, hogy a szavazatukat esetleg eladni hajlandó választásra jogosultakat egy költséges előzetes bizonyos mértékig kiszűrheti, mivel (1) a pártpreferenciájukban bizonytalan szavazók valószinűleg kevesebb késztetést éreznek majd a regisztrációra (pláne ha az kötelező szavazást von magával); és (2) alapvetően azok fognak regisztrálni, akiket egyik vagy másik párt célzottan bíztat erre, küld neki emlékeztetőket, hogy hol és meddig lehet regisztrálni, netán még oda is fuvarozza őket. A pártok pedig nyilván elsősorban a potenciális híveiket akarják regisztráltatni, nem pedig a habozókat. (Az azonban, hogy valaki hónapokkal vagy évekkel a választások előtt mennyire elkötelezett egy-egy párt mellett, az csak hihetetlen lazán függ össze a „tudatossággal”, jogok forrásává pedig elvileg sem válhat.)
    3. A cikk szépen bemutatta, egy gyenge statisztikai összefüggés a regisztrálás ténye és a csalásra való vélelmezett hajlandóság között egyáltalán nem igazolná azt, hogy csalásra álmukban sem gondoló milliók veszítsék el a választójogot. Azt azonban fontos hozzátenni ehhez, hogy mivel a regisztráció erősen függ majd attól, hogy a pártok mennyi erőfeszítést tesznek majd ismert/feltételezett híveik regisztrációjára, ez pedig nem utolsósorban pártkassza kérdése, ezért az előzetes regisztráció még azzal a pár százzal is csak úgy csökkenti (esetleg) a szavazatukat eladók számát, hogy közben a választások kimenetelét minden eddiginél inkább a pártkasszák függvényévé teszi (miközben a pártkasszák minden eddiginél egyenlőtlenebbek).
    4. A jelenlegi, közmegelégessel működő regisztrációs rendszer egyik fontos eleme az, hogy a listák esetleges hibáit megfelelő okmányok felmutatásával az állampolgár a választásokat megelőző napokban, sőt, többpárti választási bizottságok felügyelete mellett a választások napján is kijavíttathatja annak érdekében, hogy szavazhasson. Amit eddig megtudtunk az előzetes regisztrációval kapcsolatos tervekről, abból biztos, hogy ezt megszűntetné, és kizárólag a helyi államigazgatástól függne az, hogy milyen hibák maradnak a rendszerben. Vajon milyen többpárti kontroll illetve jogorvoslati lehetőség védi majd a választások tisztaságát egy ilyen regisztrációs rendszerben? Mert elvileg ugye megeshet, hogy a helyi jegyző vagy más elöljáró utasítására egy vagy több polgárt személyes megjelenés alapján is felvennének a listákra, míg másokkal meg a végtelenségig macerálnának az illetékes hivatalban lejárt személyik, otthonfelejtett lakcímigazoló-kártyák és hasonlók miatt, és egy demokratikus jogrendszernek mőködőképes garanciákat kell nyújtania az ilyen hatalmi visszaélésekkel szemben.
    5. Az előzetes regisztráció tehát aránytalanul segít az olyan pártoknak, akiknek több a pénzük, a hivatalban lévő hivatalnokuk, és akiknek vagy még korábbról (ld. Kubatov-listák), vagy éppen közpénzen szervezett nemzeti konzultációkból, közvéleménykutatásnak álcázott pártcélú (telefonos) adatgyűjtésből, pontosabb és kiterjedtebb listákkal rendelkeznek támogatóik telefonszámáról, levelezési címéről, stb. Valószinűtlen, hogy az ilyen körülmények között született esetleges kormánypárti győzelmet akár a hazai ellenzék, akár a nemzetközi közvélemény szabadnak és méltányosnak ismerjen el, ami ugye jelentősen növeli a választások utáni zavargásokra való késztetést. Janukovics, Milosevics, stb. így bukott meg, sőt Basescu is csak egy Nastase által állítólag elcsalt első fordulót követő közfelháborodás hullámain lett elnök 2004-ben. Pedig lehet, hogy Janukovicsnak, Nastasenak, stb. valóban több híve volt, mint kihívóiknak, és egy makulátlan választást simán megnyertek volna. Csak éppen olyan helyzetet teremtettek, amiben már a saját híveik sem hittek teljesen a kormánynak kedvező választási eredményeknek, az őket amúgysem kedvelő nemzetközi közvélemény meg pláne nem.
    6. Az előzetes regisztráció a jelenlegi automatikus regisztrációhoz képest összességében véve rendkívüli pluszköltségeket hárít az állampolgárra is meg az államapparátusra is. Persze, ezek a költségek annyira decentralizáltan jelentkeznének, hogy soha nem készülne, nem is készülhetne róluk átfogó összegzés. Könnyen belátható azonban, hogy egy második választási forduló költségeit könnyedén meghaladnák ezek a költségek – márpedig a második fordulót 2011-ben ugyanez a Fidesz-KDNP többség éppen a költségekre hivatkozva szűntette meg. Nehezen érthető, hogy egy miniszterelnök, aki mostanra már a pártok állami támogatását is megspórolná, miért szánna hirtelen ilyen sok pénzt pár száz esetleg megvásárolt szavazat megakadályozására és a választói tudatosság emelésére.

Leave a comment to Tóka Gábor

Add your comment below, or trackback from your own site. You can also subscribe to these comments via RSS.

Be nice. Keep it clean. Stay on topic. No spam.

You can use these tags:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

This is a Gravatar-enabled weblog. To get your own globally-recognized-avatar, please register at Gravatar.

*