Májusban nem történtek jelentős változások a pártok támogatottságában. Továbbra is a Fidesz vezeti a rangsort, jelenleg a választókorúak mintegy negyede voksolna a kormánypártra. Az egyedüli kétszámjegyű támogatottsággal bíró ellenzéki párt az MSZP, a Jobbikra átlagosan 8, az E14-re pedig 5 százalék adná szavazatát. Az LMP-t, illetve a Demokratikus Koalíciót kevéssel két százalék fölött, illetve alatt mérik az intézetek.

A Fidesz a tavaly nyári 20 százalékos mélypont után mintegy 5 százalékponttal tudta erősíteni a táborát. Az idei év minden hónapjában bővült a kormánypárt támogatóinak száma, május az első hónap, amikor minimális visszalépés tapasztalható.

Az MSZP támogatottsága már másfél éve a 13-15 százalék közötti sávban mozog, májusban az alsó értéket közelítette felülről.

A Jobbik tavaly nyár óta folyamatosan tíz százalék alatt teljesített, a mélypontot januárban érte el 8 százalékkal, ahova május folyamán is visszacsúszott.

Az E14-nek sem sikerült az áttörés: az áprilisi értékhez hasonlóan májusban is átlagosan 5 százalék szavazna Bajnai Gordon pártszövetségére. Az Ipsos a hónap elején mérte a legalacsonyabb értéket (3%), a május második felében végzett kutatások ugyanakkor ennél több szimpatizánst regisztráltak (5-7%).

A bizonytalanok aránya eltérően változott, az Ipsos és a Tárki bővülést, a Századvég stagnálást, míg a Medián csökkenést mért. A pártpreferencia nélküliek, vagy azt eltitkolók aránya átlagosan 44%, ez megegyezik az előző két hónapban mért értékkel.

Az idén április-május fordulóján elvégzett felmérés során Szlovákia déli járásaiból 741 magyart kérdeztek meg. A minta reprezentatív volt a fő demográfiai kategóriákban, beleértve a regionális leosztást is. A pártpreferenciát firtató kérdésre 23% felelt úgy, hogy nem választana, 8% bizonytalan volt választásával kapcsolatban, 2% pedig megtagadta a választ. A fennmaradó válaszadók – azaz a pártválasztók – körében a Híd 55, az MKP pedig 29 százalékos eredményt ért el; a maradék 16%-ot a szlovák pártok vitték el. Közülük elsősorban a Smernek (6,3%) vannak hívei a magyarok körében, a többi párt eredménye minimális; a NOVA nevű párt magyar alelnöke ellenére is csak 0,2%-ra számíthatna ebben a csoportban.

Ki hol erős?

Az egyes pártok táborai a különféle demográfiai tulajdonságok alapján is stabilan eltérnek egymástól. A Híd erős kategóriáinak a jól szituáltak, a magas végzettségűek, a fiatalok, a nők, a városlakók és a panelben élők számítanak – évek óta tartó trendekről van szó –, míg az MKP a férfiak, a nyugdíjasok, a családi házban lakók, az alacsonyabb végzettséggel rendelkezők és a rosszabbul szituáltak között erős. A szlovák pártok magyar szavazói demográfiai értelemben leginkább a hidasokra hasonlítanak: jól szituáltak, magasan képzettek, fiatalok és városiasabbak a minta maradék részéhez képest. A nem választók és a bizonytalanok között szokás szerint az alacsony végzettségűek és a rosszul szituáltak, valamint a diákok, a nők és a falusiak vannak jelen az átlagtól kiugróan nagyobb számban.

Stabil erőviszonyok

A kutatás tanúsága szerint a két párt tábora meglehetősen stabil: saját bevallása szerint a Híd 2010-es táborának 81 százaléka tartozik ma is a párt szimpatizánsai közé, az MKP-nál ez a szám szintén viszonylag magas: 68%. Az MKP korábbi táborából 15% mondta, hogy ma a Hidat választaná, miközben fordított irányban ez az arány csak 4% (igaz, egy nagyobb létszámú csoportból). Az MKP és a Híd egyaránt képes volt a korábban nem választók egy részének megszólítására: az első választók (legfiatalabbak) között a Híd tűnik sikeresebbnek, csaknem háromszoros fölénnyel rendelkezve legfőbb riválisával szemben. A szlovákiai magyarok körében nem észlelhető a bizonytalanok számának Magyarországon érzékelhető fokozatos növekedése: sőt, a bizonytalanok és a választani nem tervezők aránya 2011 óta némileg még csökkent is.

Legfontosabb problémák

A megkérdezettek pártpreferenciától függetlenül a gazdasági-szociálpolitikai kérdéskört jelölték meg a leggyakrabban (53%-ban) akkor, amikor a magyarságot érintő legfontosabb problémákról kérdezték őket. A Híd és az MKP tábora közötti különbség itt elsősorban ott érvényesült, hogy miközben a nemzetiségi lét gyakorlati megéléséről szóló kérdésekben – nyelvhasználat, oktatásügy, kultúra – hasonló intenzitással élik meg a problémákat (34%, 32%), az MKP-tábor dupla olyan fontosnak látja a nemzetpolitikai és a nacionalizmussal kapcsolatos kérdéseket (18%, 36%), a szlovák radikalizmus térhódításától a kettős állampolgárságon át a szimbolikus ügyekig. A szlovák pártokat választókat, valamint a nem választókat és a bizonytalanokat ezek a kérdések többnyire hidegen hagyják.

Magyarországi preferenciák

Orbán Viktor kormányát a Híd-tábor 3,07-re, az MKP-tábor pedig 2,59-re értékelte, szlovákiai osztályzással (ahol az 1-es a legjobb jegy). Hasonlóan értékelték a táborok a kormány határon túli politikáját is.

Amikor hipotetikus magyarországi politikai preferenciájukról kérdeztük őket, 42%-ban nem választóként, 25%-ban pedig bizonytalanként jelölték meg magukat. A fennmaradó mintegy egyharmadnyi válaszadó 47%-a a Fideszt, 41%-a pedig a balközép ellenzéki pártok egyikét jelölte meg, míg a Jobbikot 11% preferálná.

Jelentős eltérés mutatkozik azonban az egyes táborok között: az MKP-nál 67 százalékot kapna a Fidesz, és 16 százalékot a Jobbik, a Híd táborán belül azonban már a balközép ellenzék lenne többségben (54%) a Fidesszel (42%) szemben. A balközép pártok közül a legtöbb szimpátiaszavazatot a Gyurcsány Ferenc-féle Demokratikus Koalíció kapta: ennek oka vélhetően elsősorban a volt miniszterelnök személyének ismertségében, valamint a megkérdezettek nem teljesen naprakész magyarországi politikai informáltságában rejlik.

Szlovákia tehát egy jóval kompetitívebb közeg a Fidesz számára, mint például Erdély: más kérdés, hogy a kettős állampolgárok elenyésző száma miatt ennek minimális a gyakorlati relevanciája.

(Címlapkép forrása: Sikeradó)

Miközben Európa mind több országában elismerik és védelmezik a gondnokság alá helyezett állampolgárok választójogát, addig hazánk új Alaptörvénye alkotmányos alapot teremt szavazati joguk elvonásához. Az önmagában is nemzetközi jogot sértő szabályozásra egy most a Parlament elé terjesztett javaslat még egy lapáttal rátehet: elfogadásával alapot teremthetnek ahhoz, hogy bármely állampolgár választójogát elvegyék akkor is, ha nem áll gondnokság alatt. VERDES TAMÁS, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársának helyzetelemzése.

Jelenleg azon gondnokság alá helyezett állampolgárok nem szavazhatnak, akikről a bíróság kimondja, hogy ezen a területen is korlátozni kell cselekvőképességüket. Az, hogy a bíróságok ilyetén felhatalmazása jogsértő, közhely: az Európa Tanács Miniszterek Tanácsától kezdve a  Velelencei Bizottságon át az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságáig a legfontosabb nemzetközi emberi jogi szervezetek egyértelmű állásfoglalásokat tettek közzé. A hazánk által 2007-ben kihirdetett fogyatékos-ügyi ENSZ-egyezmény is egyértelműen fogalmaz a kérdésben, de ha ez nem lenne elég, az egyezmény végrehajtását felügyelő bizottság tavaly ősszel határozottan odaszólt a kormánynak az ügyben, és még egy az idei őszre datált beszámolási kötelezettséget is tett a megrovás mellé.

A kormány azonban láthatóan nem észleli problémaként azt a tényt, hogy jelenleg mintegy 50 ezer embert fosztanak meg a választójoguktól csak azért, mert fogyatékosok. A beterjesztett javaslat most a választási eljárási törvényben is a megfelelő helyre illetszti a gondnokság alá helyezett állampolgárokat választójoguktól megfosztó passzust.

De a javaslat továbblép ennél akkor, amikor leválasztja a választójogtól való megfosztás lehetőségét a gondnokság alá helyezési eljárásról:

(4) A gondnokság alá helyezés megszüntetésére irányuló per megindítására jogosultak az (1) bekezdéstől függetlenül (vagyis a gondnokság alá helyezéstől függetlenül – V.T.) is kérhetik a nagykorú személy választójogból való kizárását, illetve a gondnokság alá helyezett nagykorú személy választójogból való kizárásának megszüntetését.

A mondat első felében a nagykorú személy választójogból való kizárása szerepel, a gondnokság alá helyezés vagy a cselekvőképesség problematikájának említése nélkül. Az (1) bekezdésre való hivatkozás pedig egyértelművé teszi, hogy itt a gondnokság alá helyezési eljárástól független procedúráról van szó. Bárhogyan is nézzük, ez a mondat azt jelenti, hogy családtagok és rokonok, gyámhivatalok és ügyészség jogosultságot szereznek arra, hogy kezdeményezzék bármely cselekvőképes nagykorú személy választójogának elvételét arra hivatkozva, hogy a választáshoz szükséges belátási képességgel nem rendelkezik.

Ez a lehetőség nem mond ellent az Alaptörvénynek sem, ugyanis annak XXIII. cikke (6) bekezdése ugyancsak nem említi feltételként a gondnokság alá helyezést: eszerint „nem rendelkezik választójoggal az, akit … belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt”. Adott esetben ezután a bíróságok megállapíthatnák azt, hogy az érintett személy belátási képessége korlátozott, és megvonhatnák a választójogát akkor is, ha ő egyébként teljesen cselekvőképes.

Mindazonáltal a cselekvőképes személyek választójogától való megfosztása még nélkülözi az eljárásjogi szabályokat, hiszen a polgári perrendtartásról szóló törvény szerint erre ma csak a gondnoksági eljárás keretében van lehetőség. Ha azonban a képviselői önálló indítványban olvasható elmozdulás valóban a kormány intencióit tükrözi, akkor várható a polgári perrendtartásról szóló törvény módosítása: ebben az esetben kidolgozásra vár egy a gondnoksági eljárásoktól független eljárástípus, amely megfoszthatja az állampolgárokat választójoguktól, specifikusan a választási képességre vonatkoztatott belátási képességük hiányára vagy akár részleges korlátozottságára hivatkozva.

Ha ez megtörténik, akkor bármely cselekvőképes magyar állampolgár választójoga elvonható lesz arra hivatkozva, hogy nem érti elég pontosan a politika kérdéseit, vagy nem képes racionális döntéseket hozni.

(Kép forrása: eMendment.org)

A május 18-án benyújtott – és a május 27-én már

Közös jelöltek és közös lista

Az ellenzéki kooperáció legegyszerűbb és legközérthetőbb módja, ha mind a 106 egyéni kerületben közös jelöltet állítanak, minek következtében az országos listás szavazólapon is egyetlen pártlistán osztozna az MSZP és az Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért választási szövetség (E14-PM). A Fidesz-kormányt leváltani kívánók széles körében elvárt összefogás ezzel látványosan megvalósulna. A résztvevők számára ez a forgatókönyv azért volna kedvező, mert az egyéni, illetve a listás jelöltek (és nem mellesleg a közös miniszterelnök-jelölt) megnevezése után a személyi kérdések lezárulhatnának, a kormányváltásra készülő politikai erők pedig egységes stratégiával vághatnának neki a kampánynak.

A korteskedésre fordítható állami támogatás elérné az egy jelölőszervezet által lehívható csúcsértéket: az összes egyéni jelölt után járna 1-1 millió forint, ami azt is jelenti egyben, hogy a maximális, 597 milliós listás támogatást is megkapnák (összesen tehát 703 millió forintot). Mivel a teljes – legális – kampányráfordítás nem haladhatná meg a 995 millió forintot, az állami támogatáson felül legfeljebb további 292 milliót ölhetne a pártszövetség a szavazatvadászatba.

Koordinált indulás

Van azonban hátránya is a nagy összeborulásnak. Nem tudni, hogy pontosan hányan, de bizonyosan több százezren vannak, akik bár elégedetlenek a kormánnyal, nem volnának hajlandók olyan pártlistára szavazni, amelyen az általuk elutasított párt politikusai is szerepelnek. Választék hiányában ők nagy valószínűséggel inkább otthon maradnának. Ha viszont legalább a pártlisták szintjén több lehetőség közül is válogathatnak, akkor nagyobb eséllyel aktivizálódnának.

Ez a szempont sarkallhatja koordinált indulásra a feleket, amelynek mibenlétét 2011 októberében elsőként vázoltuk fel. A stratégia szerint önálló listán indulnának a pártok, aminek feltétele, hogy legalább 27 egyéni jelöltje (Budapesten és minimum kilenc megyében szétszórva) mindegyiküknek legyen. Az egyfordulós rendszer miatt azonban, ha több komoly jelölt is ringbe száll, az egyéni kerületi mandátumszerzés esélytelen. A forgatókönyv szerint az együttműködő feleknek abban kell megegyezésre jutniuk, hogy a 106 körzet közül melyekben indul MSZP-s jelölt és melyekben E-14-PM-es. A választó tehát minden egyes szavazókörben találkozna mind az MSZP, mind az E14-PM listájával, a másik szavazólapon viszont – a korábbi második fordulóban megszokottakhoz hasonlóan – csak az egyikük jelöltjét találná.

A koordinált indulás hátránya ugyanaz, ami a közös jelöltekre és listára épülő stratégia előnye. Nagyban megnehezíti a közös kampánystáb felállítását, s kiélezheti a feszültségeket, ha bizonyos körzetekben MSZP-s aktivistáknak kell E14-PM-es jelöltek mellett kampányolniuk, és viszont – ráadásul úgy, hogy az illető neve mellett csak az egyik politikai erő logója jelenik meg. A választóknak is nehezebb elmagyarázni az „úgy fogtunk össze, hogy nem is teljesen fogtunk össze” stratégia lényegét, arról nem is beszélve, hogy önálló pártlistákkal sajátos volna közös miniszterelnök-jelöltnek kampányolni.

Kampányfinanszírozás

A számtalan mérlegelési szempont mellé a kampányfinanszírozási törvényjavaslat, úgy tűnt, újabbakat hoz be. Bár elsőre nem volt világos a kampánypénzek kiszámolásának módja, egy bizottsági módosító javaslat kitisztította a képet. Ha és amennyiben a jelenleg ismert normaszöveg emelkedik törvényerőre, ugyanakkora költségvetési támogatásra számíthat majd a két párt közös listás, illetve koordinált indulás esetén is.

Míg az első esetben összesen 703 millió forintos közös állami támogatás fölött diszponálna a pártszövetség, a másodikban már külön kapnák a pénzt: 54-54 jelölt esetén 352,5-352,5 milliós, 80-27 jelölt esetén 527,75-176,25 milliós megoszlásban.

Azért ezt a két példát érdemes vizsgálni, mert a támogatási sávok 27, 54 és 80 jelöltnél lépnek magasabb támogatási kategóriába.* Ezek a sarokszámok azt is megkövetelik a pártoktól, hogy néhány egyéni kerületben egymás ellen is indítsanak egyéni jelöltet, de biztosan vesztes körzetekben ezt különösebb áldozatvállalás nélkül meg lehet lépni.

Nem elhanyagolható ugyanakkor az sem, hogy míg közös listás indulás esetén csak összesen 995 millió legális forintot költhet a két párt kampányra, addig a koordinált indulás esetén közel másfél milliárdot, igaz, ehhez a „maradék” mintegy 760 milliót más forrásból kellene előteremteni.

Az ellenzéki erők számára tehát már eddig is rengeteg volt a mérlegelnivaló, az újból megnyitott választási eljárási törvény és a friss kampányfinanszírozási törvényjavaslat végleges formájának ismerete nélkül azonban nem várható, hogy nyélbe üssék a megállapodást.

A választási matematika túlértékelt hatásait (mint a töredékszavazatok hasznosulása, a mandátumkiosztási mechanizmus) szándékosan nem elemeztük, de egy későbbi bejegyzésben meg fogjuk tenni.

Egyéb forgatókönyvek

A könnyebb érthetőség kedvéért a dilemmát csak a két nagyobb balközép politikai szereplő mozgásán keresztül mutattuk be, de az adatokban elmélyedni vágyók kedvéért a DK részvételével végzett számításokat is közöljük.

Ha közös listás indulásról van szó, és ahhoz csatlakozna a DK is, akkor az első táblázat összegeinek tekintetében nincs változás, csak nem két, hanem három párt gazdálkodna ugyanabból a keretből. Ha azonban a DK külön indul (és sikerül 106 egyéni jelöltet állítania), míg az MSZP és az E14-PM közös listán, akkor Gyurcsány Ferenc pártja egymaga 703 milliós állami támogatásra számíthat, és összesen ugyanúgy 995 milliót költhet, mint az MSZP és az E14-PM közös listája.

A koordinált indulás már jóval bonyolultabb három párt esetében. A jelöltek pontos számától függően a három párt ugyanazt a bő 700 milliós támogatást kapná, és mindennel együtt sem költhetnének kétmilliárdnál többet. Mivel 27 jelölt nélkül egyikük sem szállhatna ringbe, a jelöltek számának pártok közötti eloszlása olyannyira nem tükrözné a tényleges erőviszonyokat, hogy ez a verzió aligha képezheti tárgyalások alapját.

* A törvényjavaslat szerint minden pártlistát állító párt a választásra összesen fordítható összeg

a) 15%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha legalább huszonhét,

b) 30%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha legalább ötvennégy,

c) 45%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha legalább nyolcvan,

d) 60%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha minden

egyéni választókerületben jelöltet állított.

(Kép forrása: Young PR Kenya Blog)

Bekerülne ugyanis egy új passzus, amely kimondja:

5 . § (1) A 3. § és a 4. § szerinti költségvetési támogatás alapja az országgyűlési képviselők általános választásán megszerezhető összes mandátum és ötmillió forintnak a szorzata.

Ez tehát a költségvetési támogatás alapjának kiszámolásának képlete, amely elválik attól, hogy összesen mekkora összeget költhetnek a pártok kampányra. Ez utóbbit is egyértelműsítené a módosító javaslat, amely egységesítve így szólna:

(4) Egy párt által a választási kampánytevékenységre összesen fordítható összeg meghatározásakor

a) az egyéni választókerületi jelöltjei számát, valamint

b) az országos listán indított jelöltjei számát, de legfeljebb az országos listán megszerezhető mandátumok számát

kell alapul venni.

A tegnapi példánál maradva: ha egy jelölő szervezet 27 egyéni jelölttel szerez jogosultságot országos lista állítására, akkor a költségvetési támogatásának alapját ugyanúgy a (199 x 5 millió = ) 995 millió forint képezi, mintha mondjuk 50, vagy akár 106 jelöltje volna. A különbség csak a sávos kalkuláció okán jelentkezik: 27 jelölt esetén a 995 milliónak a 15%-ára, tehát 149,25 millió forintra jogosult (ehhez adódik hozzá az egyéni jelöltjeinek egyenként egymillió forintos állami támogatása). Legalább 54 jelölt esetén ugyanez az érték 298,5 millió, legalább 80 jelölt esetén 447,75 millió, míg 106 jelölt esetén a maximális 597 millió lenne.

A már az eredeti törvényjavaslatban is szereplő, most módosuló passzus pedig csak azt szabályozná, hogy összesen mekkora összeget költhetnek a pártok korteskedésre. 27 jelölt esetén például ([27 + 93] x 5 millió =) 600 milliót, 54 jelölt esetén 735 milliót, 80 jelölt esetén 865 milliót, 106 jelölt esetén pedig 995 milliót.

Kép forrása: JMAX Fitness

Ez áll a kampányfinanszírozási törvényjavaslat 6. §-ában:

(3) Egy jelölő szervezet által a választásra összesen fordítható összeg meghatározásakor az egyéni választókerületi jelöltjei, valamint az országos listán indított jelöltjei számát, de legfeljebb a megszerezhető mandátumok számát kell alapul venni. Az egyéni választókerületben és az országos listán is jelölt személyt a jelölések számának megfelelően kell figyelembe venni. A közös jelölteket vagy közös pártlistát állító pártokat e § vonatkozásában egy jelölő szervezetnek kell tekinteni.

Ez pedig a választási eljárási törvény 129. §-ában:

(2) A listán legfeljebb háromszor annyi jelölt állítható, mint a listán megszerezhető mandátumok száma. A listán szereplő jelöltek sorrendjét a jelölő szervezet határozza meg.

Vegyük azt az esetet, amikor egy jelölő szervezet 27 egyéni jelölttel szerez jogosultságot országos lista állítására, amelyre (93×3=) 279 jelöltet is bejelenthet. Kérdés, hogy a „jelölő szervezet által a választásra összesen fordítható összeg meghatározásakor” hány jelölttel kell számolni:

a)      120-szal, mivel 27 egyéni jelöltje van, és az országos listás mandátumok száma legfeljebb 93 lehet (27+93=120).

b)      199-cel, mivel összesen 306 jelöltje van, de legfeljebb 199 után jár a támogatás.

Ha szó szerint értelmezzük a szöveget, akkor a „b” válasz tűnik helyesnek: van 27 egyéni jelölt, ehhez hozzáadjuk a 279 listás jelöltet, 306-ot kapunk, de mivel „a megszerezhető mandátumok számát” nem haladhatja meg a végeredmény, 199-nél állapodunk meg.

Aligha ez volt azonban a törvényalkotó szándéka. Ha feltételezzük, hogy a jogszabály ezen a ponton is a jelöltek számától kívánja függővé tenni a pártlistás támogatás végösszegét, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az „a” válasz a helyes. A „legfeljebb…” mellékmondat ebben az esetben kizárólag az országos listás jelöltekre vonatkozik, hiszen az valóban egyértelmű, hogy egyéni mandátumból csak egyetlenegy osztható ki kerületenként. Ha így van, csak 120 jelölttel számolhatunk tovább.

A tét nem kicsi: az „a” értelmezés szerint 90 milliós támogatásra számíthat a jelölő szervezet, míg a „b” szerint 149,25 milliósra (mindkét esetben ehhez adódik hozzá az egyéni kerületi jelöltek összesen 27 milliós támogatása)*. A különbség tehát 60 millió forint pártonként – és ki tudja, hány tucatnyian lesznek, akik a várható kampánytámogatás reményében szállnak majd ringbe minimális jelöltszámmal.

A törvényt azzal együtt is célszerű volna pontosítani, hogy kézenfekvőnek tűnik, hogy az „a” a „helyes megfejtés”. Ha nem így volna, minden országos listát állítani képes jelölő szervezetnek 199 jelölt alapján kellene kalkulálni a támogatását (a „sávos” rendszer miatt ez még ebben az esetben sem jelentené, hogy mindenki ugyanannyit kapna**). Ilyen kardinális kérdésben azonban (meg általában is) minimumkövetelmény volna, hogy egy törvény ne fogalmazzon félreérthetően.

* Az „a” esetben a 120 jelöltet szorozzuk meg 5 millióval, így jön ki a 600 millió, ami a sávos támogatás alapját képezi. Mivel csak 27 egyéni jelölttel rendelkezik a párt, a törvény szerint ennek az összegnek a 15%-ára, tehát 90 millió forintra jogosult. A „b” esetben ugyanez történik, csak nem 120, hanem 199 jelölttel, tehát 995 milliós bázissal számolunk, ennek a 15%-a a 149,25 millió.

** A törvényjavaslat szerint „minden pártlistát állító párt a választásra összesen fordítható összeg

a) 15%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha legalább huszonhét,

b) 30%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha legalább ötvennégy,

c) 45%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha legalább nyolcvan,

d) 60%-ával megegyező összegű költségvetési támogatásra jogosult, ha minden

egyéni választókerületben jelöltet állított.”

(Kép forrása: Escape Games 24)

A kampányfinanszírozásról szóló, országgyűlési képviselők által benyújtott törvényjavaslat alkalmatlan a politikai kampányok finanszírozását jellemző korrupció felszámolására. A Tranparency International Magyarország állásfoglalása.

A korrupciómentes kampányfinanszírozás érdekében a Transparency International Magyarország (TI) korábban törvénytervezetet dolgozott ki (a tervezetről itt meg itt olvashat). A TI kezdeményezésére a parlamenti pártok 2012 áprilisában nyilatkozatot írtak alá az új, átlátható kampányszabályozás alapelveiről (a nyilatkozat itt érhető el). A benyújtott törvényjavaslat köszönő viszonyban sincsen ezekkel az elvekkel, ezért arra hívjuk fel a kormánypártokat, hogy a nyilatkozatban vállaltak teljes körű figyelembe vételével teremtsék meg a tisztességes politikai kampányok feltételrendszerét.

A törvényjavaslat lényegében a pártok által az országgyűlési választások kampányidőszakában elkölthető pénzeket maximálja. Az új kampányköltség plafon a jelenlegi egymillió forint ötszöröse: jelöltenként ötmillió forint. 200 fős parlament esetében ez egymilliárdos kampánykiadást feltételez minden párt esetében. Ez idáig rendben van. Ebből egymilliót maga a jelölt kap, az államkincstártól, kincstári kártyán. Ez remek. A jelölt a kincstári kártyáról nem vehet fel készpénzt, csak átutalást teljesíthet és minden fillérről számlát kell hoznia. Ez is remek. Ha a jelölt a leadott szavazatok 2%-át sem szerzi meg, a teljes támogatást, azaz az egymillió forintot, vissza kell fizetnie az államkincstárnak. Még mindig remek. A jelöltnek a választást követően 15 napja van a teljes körű elszámolásra, amit nemcsak az államkincstár, de az Állami Számvevőszék is ellenőriz. Ha kiderül, hogy a jelölt szabálytalanul költötte el az államkincstártól kapott pénzt, például nem hozott számlát, még meg is büntetik. Akár a támogatás kétszeresét, vagyis kétmillió forintot is visszafizettethetik vele. Ez már-már csodás.

Nézzük most meg azt, hogy miből származik a jelöltenként fennmaradó négymillió forint. Ennek jelentős részét is az adófizetők fogják adni, a pártok ugyanis az államkincstár által a jelölteknek közvetlenül adott egymillió forinton felül is komoly költségvetési juttatásra jogosultak. Ennek a mértéke attól függ, hogy egy-egy párt hány egyéni választókerületben tud jelöltet állítani. Ha legalább 27 választókerületben állít jelöltet, 150 millió forintot kap, de ha mind a 106 választókerületben lesz jelöltje, 600 millió forint jár neki. Ez is rendben van, hiszen az összességében kifehéríti a kampányt, ha annak költségeit az állam legalább átlátható módon fedezi. És most jön a feketeleves: ezt a pénzt a pártok egy összegben, készpénzben, a kampányidőszak kellős közepén kapják meg. Szó sincsen kincstári kártyáról, készpénz felhasználási tilalomról, szigorú számadásról. A pénzügyi tárca vagy a miniszter által kijelölt bank, mondjuk, az MFB egyszerűen átutalja az akár 600 millió forint készpénzt és ezzel a pártok jóformán azt tesznek, amit akarnak. Olyan ez, mint amilyen a parlamenti képviselők költségtérítése volt: lehet belőle osztani bárkinek, úgy sem fogják ellenőrizni.

Ez azonban még mindig nem minden. Még a legnagyobb pártok is legfeljebb 706 milliót tudnak állami támogatásként megszerezni, ha minden választókerületben jelöltet állítanak. 294 millió forintot tehát nekik is össze kell szedni a kampányban elkölthető maximum egymilliárd forintból. Kisebb vetélytársaik esetében a nem állami kampányhányad akár 823 millió forint is lehet.

A félreértések elkerülése érdekében: nem ez a baj, hogy most bevallottan többet költenek majd a pártok a kampányaikra. Sőt, ez jó, mert eddig sem csak a jelöltenként elkölthető egymillió forint ment kampányra. A jelöltenkénti ötmillió forint legalább valamivel közelebb van a valós kampánykiadásokhoz. A kereskedelmi tévékben amúgy sem lehet reklámozni, a köztévében meg ingyenes a politikai reklám, tehát ennyi pénz akár elég is lehetne kampányra. A baj azzal van, hogy a jelöltenkénti ötmillió forintból csak az államkincstár által a jelöltnek kincstári kártyán adott egymilliónak a sorsa követhető nyomon. Az ezt meghaladó állami kampánypénzek (emlékezzünk: pártok esetében további 150 milliótól 600 millióig terjedő összegről van szó) felhasználása homályban marad. A nem állami kampánypénzeknek (ez meg az állami kampányhányaddal fordítottan arányos: 294 milliótól 823 millióig terjedhet) meg még a forrása sem válik ismertté.

A nem az államkincstártól közvetlenül a jelöltnek érkező kampánypénzeket továbbra is csak az Állami Számvevőszék ellenőrzi, a pártok erre vonatkozó beszámolói alapján. Az ÁSZ-ellenőrzés a rendszerváltás óta még soha nem volt képes feltárni a valós kampányköltéseket. Hiába mutatott rá a TI a képmutatás.hu honlapon arra, hogy a pártok a bevallott összeg sokszorosát kampányolják el, az ÁSZ még egyetlen pártnak sem okozott kellemetlen perceket a kampányköltések vizsgálatával. Miért hinnénk el, hogy ami eddig ennyire rossz volt, az majd most magától megjavul? Pláne, ha a törvényhozás még csak kísérletet sem tesz a megjavítására.

A keserű pirula azonban még hátra van. A törvényjavaslat kizárólag a jelölő szervezetekre, vagyis lényegében a pártokra és csak a kampányidőszakra (a választásokat megelőző ötven napról van szó) vonatkozik. Egyáltalán nem foglalkozik továbbá az önkormányzati és az európai parlamenti választások kampánykiadásaival sem, mintha ott nem is fordulna elő kampánykorrupció. A törvényjavaslat inkább kevésbé, mint többé teszi átláthatóvá a kampányköltéseket. Valójában csak arról kapunk majd pontos képet, hogy a parlamenti választásokat megelőző 50 napon belül az egyéni választókerületi jelöltek mire költik el az államkincstártól kapott egymillió forintot. A jelöltenként felhasználható további legfeljebb négymillió forintról annyit fogunk megtudni, hogy melyik párt ennek az összegnek mekkora részét kapta a költségvetéstől és mennyit kellett magának összekalapoznia.

A törvényjavaslat azonban tudomást sem vesz az igazán komoly korrupciós kockázatokról. Továbbra sem sért majd törvényt az a párt, amelyik valamelyik haveri civilszervezettel kampányoltat magának, már jóval a hivatalos kampányidőszakot megelőzően. Az sem számít majd a kampányfinanszírozási törvény megszegésének, ha a minisztériumok, az önkormányzatok vagy éppen az állami vállalatok adnak le kormánypárti hirdetéseket. Az óriásplakátok tarifáiról sem esik szó, azt tehát még mindig titokban lehet tartani. Ezt a törvényjavaslatot bármelyik párt könnyedén betarthatja anélkül, hogy fel kellene adnia a zavarosban halászást. Mehet tovább a kampánymutyi, jöhetnek az illegális kampánypénzek cégektől, lobbistáktól. Ők majd továbbra is tarthatják a markukat, hogy az általuk hatalomba segített pártok állami pénzek kiosztásával honorálják a szolgáltatásaikat. Márpedig a közpénzek ilyen jellegű felhasználása nem az adófizetők, hanem a hatalom érdekeit szolgálja. A most benyújtott törvényjavaslat nem fogja megtörni ezt az ördögi kört. Annak érdekében, hogy ez megszűnjön, sokkal többet kell tenni, mint amire a törvényjavaslat hajlandó.

Emlékeztetőül álljon itt, hogy a TI szerint milyen lenne a tisztességes politikai kampány szabályozása. Egyrészt meg kell hagyni a lehetőséget arra, hogy mind jogi személyek, mind magánszemélyek támogatást nyújtsanak a jelölő szervezeteknek és a jelölteknek. A támogatásokat és a kiadásokat azonban teljesen átláthatóvá kell tenni, ezért be kell vezetni a kampányszámlát és a hirdetési felületek árait nyilvánosságra kell hozni. Figyelemmel a most benyújtott törvényjavaslatra, a kampányszámlákat egységesen vezesse az államkincstár, legyen kötelező azon tartani minden állami és nem állami kampánypénzt. Innen csak átutalással lehessen kifizetést teljesíteni, mert az tényleg nyomon követhető. Az 50 naposra rövidített kampányidőszakra vonatkozó szabályt ne lehessen kijátszani. Ezért szabályozni kell a kampányidőszakon kívüli politikai kampányokat is. Meg kell teremteni a pártok érdekében politikai kampányt folytató civil szervezetek pénzügyeinek szigorú átláthatóságát. A számonkérést az ÁSZ és az államkincstár megerősített ellenőrzéssel hajtsa végre, a szabályok megsértőit pedig komoly szankciókkal kell sújtani. Például minden szabálytalan kampányforint helyett kettőt kelljen a költségvetésbe befizetnie a tetten ért pártnak.

A TI szerint az ideális kampányszabályozás az alábbi elveken alapul:

Kampányszámla

• A pártok a kampánnyal kapcsolatos kiadásaikat az ÁSZ-nál vezetett számláról fizessék.
• A számlaadatokat az ÁSZ honlapján is közzé kell tenni.
• Az elszámoltatás terjedjen ki a pártok kampányait segítő civilszervezetekre (egyesületek, alapítványok), sőt magánszemélyekre és cégekre is.
• Szigorú szankciókat kell bevezetni a költési és az elszámolási szabályok megsértőire.

Átlátható kampányok a médiában

• A médiumok által a politikai szereplőknek adható kedvezményeket egységesen kell szabályozni, vagy a kedvezményeket teljesen meg kell tiltani.
• A politikai hirdetésnek helyt adó médiumoknak a választás napját követő 30 napon belül nyilvánosságra kell hozniuk az ilyen forrásból származó bevételeiket.

Valódi ellenőrzés a pártok felett

• Az ÁSZ vizsgálatait ki kell terjeszteni a pártok üzleti vállalkozásaira, alapítványaira és ifjúsági szervezeteire, a pártokat támogató különféle civil szervezetekre.
• Létszámában és felkészültségében is meg kell erősíteni az ÁSZ-t.
• Az állami támogatásból részesülő pártok kétévenként sorra kerülő vizsgálatát éves ellenőrzésre kell változtatni, s meg kell teremteni a lehetőséget a soron kívüli vizsgálatra.
• A pártok egy hónappal a vizsgálat előtti értesítésének gyakorlatát be kell szüntetni.

Ténylegesen rövidebb kampányidőszak

Az 50 napos kampányidőszakra vonatkozó – szabályok ne legyenek kijátszhatók: a hivatalos kampányidőszakon kívül minden, pártokhoz kapcsolódó hirdetést egyöntetűen tiltani kell.

Átláthatóbb bevételek

• Magánszemélyek és jogi személyek is nyújthatnak támogatást a jelöltek és a jelölteket állító intézmények számára.
• Cégek egy kampányban maximum ötmillió forintot, magánszemélyek maximum kétmillió forintot költhetnének kampánytámogatásra.

Civil szervezetek tevékenysége

A politikai kampányt folytató szervezetek pénzügyeire a pártokra, jelölő szervezetekre vonatkozó nyilvánossági szabályok legyenek érvényesek.

Május 18-án három kormánypárti képviselő kezdeményezte az alig két héttel korábban

A választási eljárás egyéb módosításait és a kampányfinanszírozás változását az alábbiakban nem, kizárólag a javaslatcsomagunkban megfogalmazottak érvényesülését elemezzük.

A közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos, általunk korábban megfogalmazott követelmények

• A Ve-nek rendelkeznie kell arról, hogy a feliratkozási időszak során naponta frissülő, a nyilvánosság számára ellenőrizhető statisztikai adatok jelenjenek meg a választások hivatalos honlapján arról, hogy pontosan hányan vetették fel magukat a levélben szavazók névjegyzékére és a külképviseleti névjegyzékre.
• A Ve-nek rendelkeznie kell arról, hogy az NVI-be beérkezett, illetve a külképviseleteken leadott levélszavazatok számát napi szinten nyilvánosságra hozzák.
• A Ve-nek rendelkeznie kell arról, hogy az első beérkező levélszavazattól kezdve naponta frissülő, a nyilvánosság számára ellenőrizhető statisztikai adatok jelenjenek meg a választások hivatalos honlapján arról, hogy hány levélcsomagot iktatott az NVI.
• A Ve-nek rendelkeznie kell arról, hogy a levélszavazatok borítékainak felbontásától kezdve az NVI naponta nyújtson tájékoztatást arról, hogy hány levélcsomagot minősítettek érvénytelennek, illetve érvényesnek.

Az ebben a témában megfogalmazott javaslatok szinte teljes egészében megjelennek a módosító javaslat szövegében. A példálózó jellegű felsorolásba a fenti pontoknak ugyan csak egy része került be, a „szavazással és a választás eredményével összefüggő közérdekű adatok” közzétételi kötelezettségének normaszövegbe való beépítése kellő garanciát jelenthet a közérdekű adatok nyilvánosságára.

A T/11200. számú törvényjavaslat vonatkozó passzusai:

76. § (2) A Nemzeti Választási Iroda a honlapján folyamatosan, legalább napi frissítéssel közzéteszi a névjegyzékekkel, a szavazással és a választás eredményével összefüggő közérdekű adatokat, így különösen

a) a névjegyzékbe vételét kérő, a névjegyzékbe vett, a szavazási iratot visszaküldő, az érvényes szavazási iratot leadó – magyarországi lakcímmel nem rendelkező – választópolgárok számát értesítési cím szerint országonkénti bontásban azzal, hogy azon államok adatait, amelyek tiltják a kettős állampolgárságot, együtt kell közzétenni,

b) a központi névjegyzéken szereplő, az egyes szavazóköri névjegyzékekben szereplő, az átjelentkezéssel szavazó, a külképviseleti névjegyzékbe vett, a levélben szavazók névjegyzékébe vett választópolgárok számát,

c) az egyes szavazóhelyiségekben szavazóként megjelenő, az egyes külképviseleteken szavazóként megjelenő választópolgárok számát,

d) a jegyzőkönyvek tartalmát.

A névjegyzékek érdemi ellenőrzésének lehetőségével kapcsolatos, általunk korábban megfogalmazott követelmények

• A Ve-nek rendelkeznie kell arról, hogy az NVB tagjai ne csak betekinthessenek a névjegyzékekbe, hanem azokat össze is vethessék a névjegyzékbe vétel iránti kérelmekkel, a levélszavazatukat beküldött állampolgárok jegyzékével, illetve az állampolgársági okiratok nyilvántartásának adataival. Ugyanezt a jogosultságot a Ve-nek a nemzetközi megfigyelők számára is biztosítania kell. A jegyzetkészítés tilalmát fel kell oldani, mivel az ellehetetleníti az érdemi ellenőrzést.
• Nem igazolja alkotmányos érv, hogy a külképviseleti névjegyzék és a levélben szavazók névjegyzéke ne legyen bármely magyar állampolgár számára megismerhető. Ezért lehetővé kell tenni azt is, hogy e névjegyzékekbe az NVB székhelyén bármely magyar állampolgár betekinthessen. Ezzel úgy volna biztosítható a névjegyzékekhez való szabad hozzáférés, hogy a benne szereplő adatok nem lennének könnyebben hozzáférhetők a szlovákiai vagy az ukrajnai hatóságok számára, mint az NVI-től postán kapott szavazati csomag ténye.

A módosító az első pontban megfogalmazott javaslatot tartalmilag befogadta. Bár a jegyzetkészítési tilalmat nem oldaná fel, a felsorolt adatbázisokkal való összevethetőség törvénybe foglalása biztosíthatja az érdemi ellenőrzési lehetőséget. A második pontban leírt elvárásra a törvényjavaslat azonban nem reagál, ami továbbra is súlyosan veszélyezteti a választások tisztaságát.

A T/11200. számú törvényjavaslat vonatkozó passzusa:

96. § (4) A Nemzeti Választási Bizottság tagja a magyarországi lakcímmel nem rendelkező választópolgárok központi névjegyzékben nyilvántartott adataiba betekinthet, de azokról feljegyzést, másolatot nem készíthet. A betekintés során a Nemzeti Választási Bizottság tagja a 84. § szerinti kérelem, valamint a 93. § szerinti adatbázisok adatainak megtekintésével ellenőrizheti a névjegyzékbe vétel törvényességét.

A levélben beérkező szavazatok ellenőrzésének lehetőségével kapcsolatos, általunk korábban megfogalmazott követelmények

• A Ve-nek rendelkeznie kell arról, hogy az NVB tagjai és a nemzetközi megfigyelők jelen lehessenek az NVI-be érkező levélcsomagok teljes feldolgozási folyamata során, ellenőrizhessék a választópolgárok azonosító nyilatkozatait és összevethessék azokat a levélben szavazók névjegyzékével.
• A Ve-nek rendelkeznie kell arról, hogy az NVI-be érkező levélcsomagok teljes feldolgozási folyamata során a média munkatársai is jelen lehessenek, azzal a megkötéssel, hogy a választópolgárok személyes adatait tartalmazó dokumentumokról felvételt nem tehetnek közzé.

A módosító az általunk követelményként megfogalmazottakat egészében befogadja, sőt, a pártok számára megteremtené a folyamatos ellenőrzés feltételeit azáltal, hogy a Nemzeti Választási Bizottságba delegált tagon felül „legfeljebb öt megfigyelőt bízhatnak meg a szavazási iratok ellenőrzése és a szavazatok megszámlálása törvényességének ellenőrzésére”.

A T/11200. számú törvényjavaslat vonatkozó passzusa:

288. § (3) A választási bizottság tagja, a 245. § (2), illetve (3) bekezdése szerinti megfigyelő, valamint a nemzetközi megfigyelő a szavazási iratok ellenőrzésének teljes folyamatát figyelemmel kísérheti. A médiaszolgáltató munkatársa a személyes adatok védelmét garantáló körülmények biztosításával lehet jelen a szavazási iratok ellenőrzése során.

Szükséges, de nem elégséges

A benyújtott módosítások elengedhetetlenül szükségesek a tiszta választási eljárás érdekében, továbbra is látni kell azonban, hogy az eljárás még mindig – különösen a levélben szavazás intézménye, természetéből adódóan is – számos visszaélésre ad lehetőséget. Nem lehet kizárni például, hogy pártaktivisták próbálják begyűjteni a levélszavazatokat, amelyek közül aztán csak az ő politikai ízlésüknek vélhetően megfelelőket juttatják célba, a többit pedig megsemmisítik. Mivel a magyarországi lakcímmel rendelkezők is szavazhatnak levélben, a láncszavazásnál is egyszerűbben lehet majd pártaktivisták által ellenőrzött körülmények között kitölteni a szavazólapokat: csak arra kell biztatni a választójogát áruba bocsátani hajlandó választópolgárt, hogy iratkozzon fel a levélben szavazók névjegyzékére, az átvett levélcsomagot pedig a pártaktivistával együtt tölthetik ki. A törvénynek éppen ezért minden lehető garanciát tartalmaznia kell annak érdekében, hogy amit a jog a csalások lehetőségének csökkentése érdekében megtehet, azt meg is tegye.