Elemzések
A pártok azzal tehetik a legtöbbet saját kormányzóképességük erősítéséért, ha konszenzusra jutnak a választási rendszer optimális működésével kapcsolatban, illetve ha önmérsékletet tanúsítanak a másik fél „illegitimitásának” folyamatos hangoztatásával kapcsolatban – állítja vendégszerzőnk, RAVASZ ÁBEL szociológus.
Az elmúlt hetekben napvilágot látott, a választás tisztaságát és egyenlőségét erősen veszélyeztető két ötlet (a pártok központi támogatásának megvonása, illetve a választáson való részvétel előzetes regisztrációhoz kötése) azt jelzi, hogy a Fidesz minden erőfeszítést megtesz a pártok mozgásterének beszűkítése és a kiszámíthatatlan választók urnáktól való távol tartása érdekében.
Ilyen is van. Egy tisztán listás rendszer is biztosíthatja a kormányzati stabilitást, ahogy az a szombati szlovákiai választáson történt. Nem kellett hozzá más, csak az, hogy egy párt kiugróan jó teljesítményt nyújtson egy olyan megosztott politikai környezetben, ahol minden ötödik szavazatot olyan pártra adnak le, amely végül be sem jut a parlamentbe.
Szinte egy időben azzal, hogy a múlt modellezését kritizáló írásunk megjelent, Karácsony Gergely legfrissebb blogbejegyzésében közzétett egy saját fejlesztésű, mandátumbecslésre alkalmas Excel-filet. A nem a múltat firtató, hanem a kerülettérkép tendenciózusságát igazolni igyekvő kalkulátor használata kétségkívül felhasználóbarát: mindenki kedvére beírhatja, hogy milyen szavazatarányokra számít, és azonnal láthatja is, hogy az milyen mandátumeloszlást eredményezne az új választási törvény szerint.



Delicious
Facebook
RSS
Twitter